Hester Albach holland írónő felkutatta annak a nőnek a nyomait, aki André Bretont a szürrealizmus egyik legnagyobb alkotására ihlette.
A "szürrealizmus pápája" a könyvet 1928-ban publikálta, de azóta is sok kérdés merült fel azzal kapcsolatban, hogy ki is volt valójában Nadja. Néhány nyomot hagyott és ezeknek alapján irodalmárok megpróbáltak többet megtudni róla. Kiderült, hogy Lille környékén született, Léona Delcourt-nak hívták és rövid életét az őrültek házában végezte be.
Hester Albach tovább kutatott. Kutatásának eredményeit pedig egy könyvben publikálta. Ebből megtudható, hogy Breton múzsája Saint-Andréban, Lille egyik külvárosában született, 1902-ben. Tizenhat éves korában született egy kislánya, akit elhagyott és egyedül költözött Párizsba. Itt alkalmi munkákból élt, kokaint árult és időnként saját bájait is eladta.
Albach-nak sikerült megszereznie azokat a leveleket, amelyeket "Nadja" 1926 és 27 között Bretonnak írt. A 30 levélben őrjöngve fordul a férfihoz, aki elbűvölte és olyan hamar elhagyta. A levelek 1927 után megszűntek, mivel akkor már zárt intézetbe került. Ott is halt meg 1941-ben, 39 éves korában.
Breton nem válaszolt a levelekre, feleségének így írt kapcsolatukról: "Nem szeretem, csak arra képes, hogy kérdésessé tegyen mindent, amit szeretek, és a módot, ahogy szeretek".
Albach könyvéhez felkutatott számos személyes dokumentumot, fotókat és pszichiátriai jelentéseket is. Sőt, megtalálta Léona unokáját, akit szintén szerepeltet írásában. Az írónő végigjárta azokat a helyeket, ahol Breton megfordult a nővel, felkereste a hotelt, ahol együtt töltötték az éjszakát. Érdekes, hogy az író az erre utaló részt az 1963-as javított kiadású Nadjából törölte. Ezt szürrealista barátai soha nem bocsátották meg neki.
