Tolnai Ottó Kossuth-díjas vajdasági magyar költő, író kapta a 48. Szarajevói Nemzetközi Költészeti Napok fődíját, a Bosanski stecakot, amely a középkori Boszniából fönnmaradt díszes, kőből faragott síremlék egy darabjának a másolata.
- Nagy dolognak tartom a szarajevói kitüntetést, mert kötődöm ehhez a világhoz, a balkáni mediterrán sávhoz, a volt Jugoszláviához, ideológia nélkül. A régi világ szétesett, új államok keletkeztek új problémákkal, s nekem újra föl kellett vennem az emberi szálakat, mert sokan úgy vélték, hogy Magyarországról jöttem. A költészeti találkozókon lassan megtanulják, hogy ehhez a balkáni tájhoz tartozom, nemrég voltam Ljubljanában, egyik könyvemet adták ki, előtte pedig a montenegrói tengerparton, Budván Danilo Kisről, a vajdasági magyar-montenegrói gyökerű szerb íróról beszéltem. Ez a világ nem szebb, mint a régi, de izgalmasabb, újfajta viszonyom alakul ki vele, "szerelmes földrajzom ez a táj" - mondta a költő, hozzáfűzve: - A furcsa, háborús, szörnyű világban ez a térkép átvérződött, pedig a tenger színe azúr. Fölégetődött ez a világ a képzőművészeknél is, de lassan újra fölépül.
Tolnai Ottó a horvát és a bosnyák festészettel is foglalkozik, azért is örült a szarajevói bogumil sírkődarabnak, mert ezzel a kitüntetéssel az is járt, hogy a költészeti fesztiválra kiadtak egy válogatott kötetet az elmúlt 20 évben született verseiből Balkáni babér (Balkanski lovor) címmel, s az illusztrátor a költő által nagyra tartott Halil Tikves Mosztár környéki festő, grafikus volt. Tikves a Neretva folyón használt csónakot, a "trupicát" rajzolta a könyv borítójára, a csónakot abszolút formává alakította, és ennek a formának az árnyékát lehet látni, amely olyan alakú, mint a babérlevél - magyarázta Tolnai Ottó.
Elmesélte, hogy a díj átvételekor fölidézte a szarajevói taxisofőrt, aki kiejtéséről észrevette, hogy nem odavaló, de amikor megtudta, hogy ő vajdasági, elmondta, hogy a felesége zentai, Fehér Évának hívják, s együtt vészelték át Szarajevó folyamatos ostromát. A költő a fehér szóról a sírkövekre asszociált; Szarajevó olyan, mintha a város a temetőben lenne, megvakította a sok fehér sírkő, amely mint a népdalban a birkanyáj, jön le a hegyről.
Fölidézte, mit mondott a díj átvételekor:"Itt állok előttetek megilletődve, remegőn, mint egykor, kisiskolás koromban, amikor évente a tengerre utazva megálltunk Szarajevóban. Mostani kitüntetésem, a Bosanski stecak különleges díj, mert ebben a kőben benne van Szarajevó sorsa."
Tolnai Ottó elmondása szerint a saját világából visszanyúl ebbe a világba politika, ideológia nélkül, és régi motívumokat, kulturális adalékokat talál, új embereket ismer meg, mint a szarajevói taxis házaspárt, s ebből új viszony alakul ki. Bevallása szerint vonzzák ennek a régi-új világnak a furcsa, ijesztő történetei, vacogva hallgatja őket, mint egy gyerek.
