A moszkvai Bolsoj, a Nagyszínház, az orosz zenei, operai és balettkultúra 1776-ban épült fő jelképe bármelyik pillanatban összeomolhat. A város szinte mentőakciót szervezett az épület megmentéséért.
A Bolsojon kívülről nem látszik semmi, mert az egész klasszicista stílusú épületet sűrű szövésű molinó borítja, amely a főbejárati oldalon egy bank reklámjaként az eredeti látványt ábrázolja néhány balerinával. Luzskov nem magától szánta el magát az ellenőrzésére. A Vremja Novosztyej című lap megtudta: maga Dmitrij Medvegyev elnök jelentette ki, hogy nemzeti szégyen lesz, ha a függöny nem megy fel a terveknek megfelelően 2011. október 2-án. A renoválás felügyeletére még munkacsoportot is alakított a Kremlben.
A felújítás megkezdésekor a költségeket több mint fél milliárd euróra becsülték - ami már akkor is a világon a legdrágább színházi helyeállításaként került a hírekbe -, de Nyikita Sangin építész márciusban azt mondta, hogy a renoválás elhúzódhat 2013-ig, és akár másfél milliárd euróba is belekerülhet.
A tervezők a szokásostól eltérő megoldást választottak: az épület alatt 20 méter mély üreget szándékoztak ásni, hogy oda vigyék a műszaki berendezéseket, a technikai helyiségeket, a művészek öltözőit, a büféket, és még egy próbatermet is. Az ásásához mindjárt 2005-ben hozzáfogtak, de mind a mai napig nem fejezték be. Ugyanis eleinte a műszaki előírásokat durván sértő módon dolgoztak, s ezért az épület süllyedni, majd dőlni kezdett. Végül tavaly ősszel teljesen leállították a munkákat, mivel úgy ítélték meg, hogy az épület összeomlásának valószínűsége túlságosan nagy.
A Moszkovszkij Komszomolec című lap szerint a jelenlegi állapotok 60 méteres körzetben veszélyeztetik az épületeket, egyebek között további két színházat, egy műemléket és a nagyon drágán, frissen renovált, hatalmas CUM luxusáruházat. Most az a terv, hogy július végéig kézi erővel kiássák a hátralévő 600 köbméternyi talajt, majd megépítik a betonalapzatot, és arra felhúzzák a falakat, amelyek az ideiglenes cölöpök helyett tartják majd az épületet. A Bolsoj talán kibírja mindezt, hiszen már sok mindent túlélt: 1805-ben és 1825-ben két pusztító tűzvészt, a forradalmat, a polgárháborút és a világháborút. Igaz, a szovjet korszakot megsínylette, mert több barbár renováláson esett át, amelyek például tönkretették a színház remek akusztikáját.
A legnagyobb bajt a zenekari árok átépítése, valamint a fából készült álmennyezet rögzítése okozta. A zenekari árok födéme és padlója fából készült, alatta szintén fából, hordó formájú üreget alakítottak ki eredetileg a tervezők: az egész együtt csodálatos rezonanciatestet alkotott, akár csak a nézőtéri álmennyezet. Az árkot azonban megemelték, az alatta lévő üreget feltöltötték betonnal, az álmennyezetet pedig szilárdan rögzítették. Mindezek folytán a nézőtéri akusztika erősen megromlott, de még létezik, bár az énekesek kénytelenek mindig elől énekelni. A zenekari árokban azonban nem hallani, mi történik a színpadon, a színpadon meg nem hallják az árokból szóló zenét. Most az eredeti megoldásokat tervezik helyreállítani, újításként a balettelőadásokra külön e célra kikísérletezett, megfelelően sima és minden zajt elnyelő borítással vonják be a színpad deszkáit.
Persze csak ha megéri a nagy hagyományú színház, hogy még egyszer felmenjen a függöny.
