Míg a közfelfogás szerint a császárkori Rómában a patríciusok naphosszat dőzsöltek, éjszakánként pedig vad orgiákon múlatták az időt, a valóságban mégsem folytattak oly kicsapongó életet, mint ezt sokat feltételezik - állítja egy brit történész.
Az első császárok idején Róma volt a világ első globális birodalma, s egyben az első fogyasztói társadalma. Özönlöttek a városba a javak az impérium minden csücskéből, egyre több lett a tehetős rómaiak száma, akik nem sajnálták a pénzt a luxuscikkekre - selyemre, arany és ezüst étkészletekre, műtárgyakra, ritka parfümökre, egzotikus fűszerekre, vagy vidéki villára.
Némely szokást, amelyet korábban a henyeség jeleként értékeltek, a császárkorban már a hagyományos római életmód részeként tálalták. Egy hamisítatlan római polgár rendszeresen eljárt fürdőbe, bort fogyasztott, amelyet nagy mennyiségben állítottak elő Itáliában és a tartományokban, s amely mindenki számára hozzáférhető volt. A kifinomult élvezetek részei voltak a római életmódnak, a polgárok ettek-ittak, s a testi örömöket sem vetették meg. Ám rosszallást váltott ki, ha valaki elhanyagolta politikai, vagy polgári kötelességeit. A rómaiak nem voltak elpuhultak, még az idősebb szenátorok sem feledkeztek el a rendszeres testedzésről.
Ami az orgiákat illeti, érzéki jeleneteket ábrázoló freskók díszítették némely villa falát. Ugyanakkor, mint Ray Laurence rámutat, nincs semmiféle régészeti bizonyíték arra nézve, hogy bárki is orgiát rendezett volna.
A rómaiak élvezték a szexet mind a házasságban, mind azon kívül, s az ókori graffitik tanúsága szerint a férfiak mindkét nem szépségét tudták értékelni. Ám a szerelmet szigorúan "négyszemközt", a hálószoba falai között tudták elképzelni.
