Az olvasottság nem publikus.

Kultúrpart

  •         
  • Film
  • Színház
  • Irodalom
  • Zene
  • Tánc
  • Folk
  • Képző
  • Podcast
  • Videó
  • Gyermek
  • Produkció

Kultúrpart

  • Film
  • Színház
  • Irodalom
  • Zene
  • Tánc
  • Folk
  • Képző
  • Podcast
  • Videó
  • Gyermek
  • Produkció
Amikor csak élvezetből csinálják

Amikor csak élvezetből csinálják

DUÁ a szerző friss bejegyzései 2009. 07. 05.
Paul McCartney mindent kipakol
2010-01-27 07:50:00

Tudja Ön, ki az a Paul McCartney? Nyilván igen, de lehet, hogy igazából mégsem... Barry Miles könyvéből

„Néha bekerülünk a Legyen Ön is milliomosba”
2010-01-24 07:38:00

Decemberben került a boltokba a Pokolgép 1992-es albumának, a Vedd el, ami járnak újrakiadása. Ennek kapcsán

„Az István, a király erdélyi előadásait sosem a románok gáncsolták el”
2010-01-22 06:34:00

Nemrég került a boltokba Varga Miklós két CD-n soha meg nem jelent lemeze, az Európa és a Játék

„Tódultak ránk a jó nők”
2010-01-17 07:01:00

Január 22-én, egy nagyszabású fesztivál keretében a Petőfi Csarnokban lép fel Török Ádám. Vele

további bejegyzések a szerzőtől »

A Chickenfoot nemcsak amolyan kvázi-szupergroup, amire a kiadó sütötte rá ezt a csalogató bélyeget, hanem tényleg az, hiszen a vidám, bár cseppet szerencsétlen elnevezés Sammy Hagart, Joe Satrianit, Michael Anthonyt és Chad Smith-t rejti. Két egykori Van Halen tag, a Red Hot Chili Peppers dobosa és az utóbbi 30 év egyik legnagyobb rockgitárosa együtt – kell ehhez a névsorhoz bármi extra magyarázat?

Jó előre érdemes leszögezni, hogy a Chickenfoot nem a Sammy Hagar-korszakos Van Halen folytatása, bár néhány dal ebbe az irányba mutat. Nem is Satriani-féle gitárbűvölős zenészrock ez, bár a virtuóz tudás minden pillanatban egyértelmű, és egyetlen hangból is megállapítható, kik játszanak. És természetesen nem is Red Hot Chili Peppers-féle funkos muzsikát nyomnak, bár a végeredmény nem nélkülözi ezeket az elemeket sem. Ha össze kellene foglalni az új projekt velejét, úgy lehetne fogalmazni, hogy amolyan jammelős feelingrockot csináltak a nagyágyúk. Tipikusan olyan a zene, amit csakis sokat látott, rutinos veteránok képesek játszani, akik tisztában vannak vele, hogy már az égvilágon semmit sem kell bizonyítaniuk, egyszerűen csak rengeteg albummal és turnéval a hátuk mögött is imádnak zenélni. Magyarra fordítva ez azt is jelenti, hogy Sammy, Joe, Mike és Chad az égvilágon semmiféle rajongói elvárással nem törődtek a dalszerzéskor, tehát nem biztos, hogy előzetesen feltétlenül arra számít a hallgató, amit kap tőlük.

Ismerős ízek ugyanakkor dögivel akadnak itt. A lemez például helyből úgy indul az Avenida Revolucionnel, mintha csak a soha meg nem jelent Balance után esedékes Van Hagar lemezt hallanánk: nemcsak az izgalmas gitár- és énekdallamok, érdekesen forgó-pulzáló ritmusok mutatnak ebbe az irányba, hanem maga a megszólalás is. Satriani nyilván másképp penget, mint Eddie Van Halen, de itt még ezen a téren sem olyan vészes a differencia. A dal mindenesetre nagyon jó, beül a fülbe és nem hagyja nyugodni a hallgatót. Ugyanezt az iskolát képviseli a fogós groove-ra alapuló, nyifogós gitártémával felvértezett Oh Yeah is, ahol Sammy megint varázslatosan jó melódiákat hoz a verzékben, és a lüktető tempójú Down The Drain refrénje hallatán sem nehéz felidézni a Van Halen vonatkozó korszakát.

A fentiek mellett azonban vannak egészen más típusú témák is. Mindjárt az első kliptéma Soap On A Rope egy szaggatott alapokra épülő, húzós rock’n’roll, igazi amerikai országúti feelingzene irgalmatlanul bivaly megszólalással, de a countrys pengetéssel indító Sexy Little Thing és a hasonló iskolát képviselő Runnin’ Out is ideális autóvezetős himnuszok. Csak éppen nagyon másként, mint a Van Halen-szerű szerzemények, még Sammy védjegyszerű hangja és Anthony szintén nagyon jellegzetes háttérvokáljai ellenére is… Hihetetlen egyébként, hogy Hagar jellegzetesen ráspolyos torka mennyire nem kopott meg a 62 év dacára sem.


Chickenfoot (b-j): Michael Anthony basszusgitáros, Sammy Hagar énekes, Joe Satriani
gitáros, Chad Smith dobos

Satrianit szintén nem lehet eleget dicsérni, de nem a szobagitárosok szemét megüvegesítő, lejátszhatatlan futamok miatt: az ő nagysága éppen abban rejlik, hogy a hozzá hasonló abszolút felsőkategóriás muzsikusok jelentős részével szemben képes magát alárendelni az egységes hangulatnak. Vagyis a Chickenfootban elsődlegesen nem újító gitárhősként van jelen, hanem a zenekar egyik tagjaként, akit történetesen újító gitárhős is egyben… Nem is az egyes riffek, szólók a borzongatóak itt elsősorban, hanem az, ahogy lefog, kitart, megnyújtogat egy-egy hangot. Érdekes módon a legsatrianisabb dal talán éppen az egyetlen líra, az egyébként nagyon szép és finom Learning To Fall, de a pörgős, rííívarííívázós Get It Up is Joe keze nyomát viseli magán a leginkább. A lemez csúcspontja ugyanakkor egyértelműen a záró Future In The Past, ahol a lírai bevezetésből hátborzongató, klimpírozással alázengetett zsíros funktémák fejlődnek ki, Sammy pedig ismét mágikus dallamokat illeszt az alapokra. Ami a további részleteket illeti, Chad Smith húzós dobolása überelhetetlen ezen a vonalon – nem véletlenül ragaszkodik hozzá annyira Glenn Hughes is az utóbbi időkben a lemezeken –, az album hangzása pedig szavakkal leírhatatlan, természetesség és erőteljesség tekintetében páratlan.

Nem korszakalkotó ez a lemez, nem kell tőle a rockzene forradalmát várni, de baromi jól esik hallgatni, különösen így nyáron. It’s only rock’n’roll but I like it… És mivel minden várakozást felülmúlva a Billboard-lista negyedik helyén kezdtek vele, még akármi kifejlődhet ebből az egészből.

tovább
Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
Zene Metallica Beatles Rolling Stones Rock AC/DC Motörhead Iron Maiden Guns N Roses Queen Led Zeppelin Bon Jovi The Police Deep Purple

Ajánlott bejegyzések:

  • Januárban ismét Tribute Maraton! Januárban ismét Tribute Maraton!
  • TÁBOR Fesztivál: az ország legnagyobb rockbulija 4 napon át TÁBOR Fesztivál: az ország legnagyobb rockbulija 4 napon át
  • A magyar rockzene történetét bemutató képregény jelent meg A magyar rockzene történetét bemutató képregény jelent meg
  • Orgonák éjszakája Orgonák éjszakája
  • Isten éltesse, Sir Mick Jagger! Isten éltesse, Sir Mick Jagger!

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpart.hu/api/trackback/id/tr827855090

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tovább a Facebook-ra

A Kultúrpartot 2024-ben a Magyar Művészeti Akadémia támogatta.

mmalogoc_1_ketsoros.jpg

Legolvasottabb

  1. Megdöbbentő fotók a néptelen fővárosról
  2. Top 10: ezek a legjobb szerelmes filmek
  3. A 10 legütősebb drogos film
  4. Megjöttek a meztelen hősnők
  5. Meztelenség és anatómia
  6. A forradalom egy holland fotós szemével
  7. A legizgalmasabb fotók 2015-ből
  8. Meztelen fővárosiak
  9. Készülőben a nagy meztelen album
  10. Nézd meg a 48-as szabadságharc hőseiről készült fotókat!

Hírlevél feliratkozás

Kultúrpart Csoport

  • Kultúrpart Produkció
  • Kultúrpart Kommunikáció
  • Rólunk

Kapcsolat

  • Impresszum
  • Partnereink
RSS Facebook Twitter
süti beállítások módosítása
Dashboard