Kilencvenhét éves korában elhunyt dr. Király Béla nyugállományú vezérezredes, történész, politikus, akadémikus, professzor. 1912. április 14-én született Kaposvárott. 1935-ben végzett a Ludovika Akadémián, ezután csapattisztként szolgált a kaposvári tüzérezrednél.
1946-47-ben az I. hadosztály vezérkari főnöke, majd a minisztériumban kiképzési osztályvezetője lett. 1949-ben a gyalogság parancsnoka lett, 1950-ben vezérőrnaggyá léptették elő. Ő alapította a Zrínyi Miklós Katonai Akadémiát, ő rendezte az ünnepi díszszemléket.
1951-ben letartóztatták és államellenes összeesküvés vádjával előbb halálra, majd életfogytiglani börtönre ítélték. 1956 szeptemberében rehabilitáció nélkül szabadult, még az év októberében reaktiválták és a Nemzetőrség főparancsnoka, a Forradalmi Karhatalmi Bizottság elnöke, Budapest katonai parancsnoka lett. A szovjet intervenció után a katonai ellenállás szervezője volt, majd Ausztriába menekült. 1957-ben a strasbourgi Magyar Forradalmi Tanács, majd több más emigráns szervezet vezetésében is közreműködött. (1966-ban valamennyiből kilépett.)
1958-ban ment az Egyesült Államokba, ahol történészként kezdett új pályát. A New York-i Columbia Egyetemen 1962-ben doktori fokozatot szerzett, majd 1963-tól 1984-ig hadtörténetet tanított a Brooklyn College doktori fakultásán és a New York-i városi egyetemen. Elnyerte az Egyesült Államok Vezérkari és Magasabb Parancsnoki Akadémiájának tiszteletbeli tanára címét. 1978-ban New Jerseyben megalapította az Atlanti Kutató és- Kiadótársulatot, amelyet főszerkesztőként irányított, s angol nyelvű sorozatok kiadásával a magyar történelem nemzetközi megismertetésére vállalkozott. Az Egyesült Államokban Baton Rouge város és Maryland állam díszpolgárává választották.
1989-ben tért haza Nagy Imre temetésére. 1990-ben az első szabad választásokon független képviselőként bejutott a parlamentbe, ahol a Szabad Demokraták Szövetsége frakciójának tagja volt 1994-ig. 1990-93 közt az Országgyűlés honvédelmi bizottságának tagja, 1990-1991 között annak alelnöke volt. 1991-ben nyugalmazott vezérezredesi címet kapott. 2000-2002 között Orbán Viktor miniszterelnök katonapolitikai tanácsadója volt. 2006-ban megalapította és haláláig támogatta "Az 1956-os Nemzetőrség Hagyományápoló Tanácsát". Szinte élete végéig aktívan dolgozott, könyvet szerkesztett, lektorált.
1991 óta a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia, 1994 óta a Brooklyn College tiszteletbeli doktora, 1996-tól a Magyar Történészek Nemzetközi Társulatának tiszteletbeli elnöke volt. 2004-ben a Magyar Tudományos Akadémia külső tagjává választotta. 1946-ban és 1948-ban Köztársasági Érdemrendet, 1949-ben Kossuth Érdemrendet kapott. 1991 óta számos emlékéremmel tüntették ki, 1997-ben megkapta a Köztársasági Elnöki Arany Emlékérmet, 2004-ben a Nagy Imre Érdemrendet.
Főbb magyar nyelvű munkái: Deák Ferenc (1975 angolul, 1993), Honvédségből néphadsereg 1944-1956 (1986), Forradalomtól forradalomig (1990), A magyar forradalom eszméinek eltiprása és győzelme, 1956-1999 (2001). 2004-ben jelent meg Amire nincs ige című önéletrajzi kötete.
