Jónás a cethal gyomrában és Jónás szájában is hal, Ikarusz négy szárnnyal, Zokni és Bokszkesztyűk, amint éppen püfölik egymást - mindezek Hajnal Gabriella Munkácsy-díjas kárpitművész életmű kiállításán láthatók.
Az 1960-as, 70-es és 80-as évek munkái - elmondása szerint - tematikailag következetesek, ami azt jelenti, hogy a kárpitok értelme a látvány volt, és nem a novellisztikus, elbeszélhető tartalom. Kezdetben a jó és a rossz harcát próbálta megjeleníteni, méghozzá úgy, ahogy Illyés Gyula mondta: "Ha a rettenetet szépen kimondod, fel is oldod", „s ez alapvető volt számomra” - hangsúlyozta. Példaként említette Kések című művét, amelyen 13 ember kést tart a foga között, míg egy ember virágot, a Vakok című gobelinjén 13 vak ember szájában virág van, az egyetlen látóéban pedig kés.
Hajnal Gabriella a textilművészet térbeli lehetőségeivel is kísérletezett, amikor elkészítette 1972-ben a négy méter hosszú, szárítókötélből szőtt Zoknit meg a Bokszkesztyűk címűt, amelyen egy piros és egy kék kesztyű püföli egymást. Színvilágát is szűkítette, leginkább a pirosat és a kéket használja, mert izgalmas és vibráló a két szín együtt - jegyezte meg. Látható a tárlaton a hat négyzetméteres Prédikátorok könyve, szövegét angolul és magyarul szőtte meg Hajnal Gabriella. A Lovarda egyik oldala nyers téglafal, erre tette rá a New York című, 16 négyzetméteres kárpitját.
Két ablakot is készített a művész, az egyik, a Kilátás északra ablakon keresztül mutatja a tengert, színe fehér és szürke. A Kilátás délre című munkáján a nyitott ablak piros és kint kéken hullámzik a tenger. A Peninsula (félsziget) című művén egy régi albán női öltözék alját tengerré terebélyesítette, s benne maga a ruha lett a félsziget. Hajnal Gabriella textilművész kiállítása augusztus 30-ig tart nyitva a Gödöllői Királyi Kastélymúzeum Lovardájában.
