Négyezer-ötszáz éves települést tártak fel az M0-ás autóút szigetszentmiklósi szakaszán a Budapesti Történeti Múzeum (BTM) ős- és népvándorlás kori osztályának régészei - tudatta csütörtökön a múzeum.
A tájékoztató szerint az M0-ás autópályává bővítését megelőző feltárások 2008 augusztusában kezdődtek, majd 2009 tavaszától folytatódtak és jelenleg is tartanak. A megközelítőleg 4000 négyzetméternyi területen egy nagy kiterjedésű, korabronzkori falu újabb részleteit tárták fel. A Kr. e. 2500-2200 körül élt úgynevezett Harangedény kultúra Csepel-csoportjának több mint 600 településobjektuma került napvilágra a Duna-parti településen. A falu népessége, a tároló- és hulladékgödrökből előkerült leletanyag alapján főként állattartással (ló, szarvasmarha, juh, kecske), növénytermesztéssel (alakor és tönkebúza), vadászattal és halászattal foglalkozhatott, de jelentős kerámiaművességük mellett a fémmegmunkálás fortélyait is jól ismerték."A Harangedény népesség olyan kultúra, amely nyugat-európai irányból érkezett Magyarországra. Mivel nem tudjuk, hogy kik is voltak valójában, nevüket az általuk készített harang alakú, vörös színű, vonaldíszítésű edényekről kapták.
Ezeket a nagyon jellegzetes edényeket elsősorban a temetkezéseknél használták" - mondta Endrődi Anna régész, a BTM osztályvezetője és Horváth M. Attila ásatásvezető régész.
Ismertetésük szerint a Harangedény kultúra népességének emlékei egész Európában, Spanyolországtól a Kárpát-medencéig mindenütt megtalálhatók. Bár e népesség a korabronzkorban élt a Kárpát-medencében, nagyon jellegzetes réztőröket gyártottak. Ugyancsak jellemzőek rá a kőből csiszolt csuklóvédő lemezek, amelyek a sírokból kerültek elő. "Íjászat közben használták, hogy a visszacsapódó húr ne sértse fel a kezüket" - magyarázták a régészek.
Mint kifejtették, a Duna-parti település lakói cölöpvázas házakban éltek, amelyeket a gyakori áradások miatt többször is újjáépítették.
"Ívelt oldalú cölöpvázas házakban éltek, ez az épületforma nagyon jellegzetes erre a népcsoportra. Leverték a cölöpöket, a közöket sövénnyel fonták be, majd betapasztották agyaggal. Valószínűleg nagyméretű nádból vagy sásból készült tetővel fedték le" - emelte ki Endrődi Anna és Horváth M. Attila.
Hozzátették, hogy a kelet-nyugati tájolású házak 6-szor 10 méteresek voltak. A viszonylag nagyméretű házak belsejében kisebb cölöplyukakat fedeztek fel, ami azt jelzi, hogy osztott terű épületekben éltek. A tapasztásokhoz szükséges alapanyagot nagy kiterjedésű, Duna menti agyagkitermelő gödrökből nyerték.
A település központjában egy kör alakú, szintén cölöpvázas építmény maradványait sikerült a régészeknek megfigyelniük, amely feltehetően az egykori kultuszélet helyszíne volt.
