A híres-hírhedt John Herbert Dillingert alakító Johnny Depp végre visszatért egy normális és nagyon izgalmas filmmel, Michael Mannben pedig természetesen ismét nem csalódunk; mégha nem is az év filmje a Közellenségek, azonban így is üdítő színfolt 2009 nyarának felhozatalában.

Dillingert és bandáját a húszas-harmincas években senki nem tudta megállítani. Ő volt a kor Robin Hoodja, azzal a különbséggel, hogy ő nem adta a szegényeknek a lopott pénzt, hanem megtartotta magának. Gáláns, lehengerlő modorú úriember volt a maga módján, akit tulajdonképpen mindenki szeretett, hiszen a bankoktól lopott, nem a néptől. Éppen ezért szeretett bele a szegény sorból származó ruhatároslány, Billie Frechette is - a férfinak sok pénze volt, és azt hitte, bármit, bármikor elérhet. 

Ám a rendőrség időközben azzal az ötlettel állt elő, mi lenne, ha Dillignert és bandáját – köztük a szociopata Baby Face Nelsont – használja fel arra, hogy a Nyomozóhivatalt az országos rendőrség szintjére emelje, amiből aztán később az FBI alakult. Dillingert Amerika első számú közellenségévé kiáltották ki, és Melvin Purvist (Christian Bale) „az FBI Clark Gable-jét” nevezték ki az akció vezetőjének. Ám Dillinger és bandája többször is túljárt Purvis embereinek eszén, még ha számos hajsza, üldözés és fegyveres, olykor brutális, véres összecsapások árán is. Csak a nyugati bűnüldözők toborzása, árulások, borzalmas kínzások és vallatások nyomán lett esélye Purvisnak arra, hogy behálózza Dillingert. Sikerült neki.



Michael Mann filmjei (Szemtől szemben, Miami Vice, Collateral, A bennfentes stb.) mindig is lenyűgöző részletességgel adták vissza az ellenségek közti viszály jellegzetességeit, a tűzharcokat és fegyverropogásokat, most sincs ez másképpen. Mann ráadásul  most sem lépi át a határvonalat például a szép szerelmi szál esetében, nem így viszont a számos lövöldözéssel - nem finomkodik a közelharcokkal, így sokszor úgy érezzük, túl sok a hulla, túl sok a vér és a kegyetlenség, dehát ez van, ez volt, és ezen nincs mit szépíteni. 

No és a szereposztás is igen rendben van, Johnny Depp (Sweeney Todd, Karib-tenger kalózai, Charlie és a csokigyár, Betépve, Csokoládé stb.) végre megint megtalálta önmagát, és a sok színes, könnyed mozi után most megint kőkemény fickót alakít, zseniálisan. Nem mondhatjuk ugyanezt a Oscar-díjas és gyönyörű Marion Cotillardról, akinek személye vajmi keveset változtat a film megítélésén, és leszámítva egyetlen nagyjelenetét, melyben megcsillantja tehetségét, tulajdonképpen bárki más eljátszhatta volna a főhős szeretőjét. 

A zsenialitásról lehet vitázni a zsarut alakító Christian Bale esetében is, aki
  pókerarccal nyomja végig a két órás filmet, és fogalmunk sincs, hogy ő a rossz zsaru, vagy a jó zsaru-e; olykor kegyetlen kínzásokat rendel el, olykor pedig megesik a szíve a megkínzott alanyon. 

J. Edgar Hoover (Billy Crudup) kemény elhatározása inkább ki van domborítva a filmben, mint maga a karakter, ellenben a többi gengszterfigurával, akiket rövid vázlat alapján tulajdonképpen megismerünk: Baby Face Nelson, Szépfiú Lyold, Homer Van Meter
történetei azonban külön alkotásokat igényelnének. 

Az, hogy a filmet Mann HD-ben forgatta, a világsajtót inkább érdekelte, mint a laikus nézőt, akinek igazából tök mindegy. Bár az mindenképpen dícséretes, hogy több jelenet kifejezetten művészi hatással bír mind színeiben, mind a kameramozgásokban, és a sok-sok közeli méginkább rávilágít a szereplők emberségére, esendőségére - és ez bizony nem hátrány, hanem inkább előny.
 
Több kiváló jelenet is van a filmben, a legjobb például, mikor Dillinger besétál a rendőrségre, majd a Dillinger-ügyosztályra, körbesétálgat, nézegeti a róla készült lesifotókat, majd megkérdi az ott tartózkodó, rádión meccset hallgató fiúkat, hogy áll a mérközés. És ez csak egy a számos kiváló, ironikus jelenet közül, amelyekkel a rendőrök, a rendőrség tehetetlenségére, ostoba megbeszéléseinek értelmetlenségére, a szerencsétlen nyomozók bárgyúságára világít rá.

Dillinger vérprofi bankrabló, ám ahhoz képest mégiscsak pitiánernek számít,
amilyen ügyletek bonyolódnak a történet közben - a maffia egyre nagyobb teret nyerve betör a fogadások, a lóverseny világába, de ezzel valahogy senki nem foglalkozik.
 
Végre egy komoly hangvételű, érdekfeszítő, izgalmas, remek színészekkel teli film a nyári melegben.