Tolnay Klárira emlékeznek születésének 95. évfordulója alkalmából a mohorai emlékházban szombaton. Megszólaltatják a 130 éves családi zongorát, és bemutatják az 1600-as évekig visszamenő Tolnay-családfát is.
Az emlékünnepségen Tolnay Klári alakjának megidézése mellett hangversennyel tisztelegnek a legendás színésznő előtt: Eckhart Gábor Liszt-díjas zongoraművész szólaltatja meg a Tolnay család 130 éves Oeser-zongoráját, majd a 23. Balassagyarmati nemzetközi muzsikustábor zongora szakosztályának hallgatói lépnek fel Ember Csaba karnagy vezényletével.
Balla István a családi zongora történetéről elmondta: a bécsi mester munkáját dicsérő hangszeren még Mauks Ilona, Mikszáth Kálmán felesége is játszott a családi eseményeken szervezett zenedélutánokon. A család költözései révén a zongora bejárta az országot, a második világháborúban egy ideig krumplisveremben őrizték. Tolnay Klári édesanyja halála után vált meg a hangszertől, és egy, a hangoló által javasolt tehetséges kislánynak ajándékozta. A megajándékozott néhány éve meghalt, és édesanyja juttatta el a zongorát Mohorára.
Hónapok óta dolgoznak az emlékházban a Tolnay-családfa összeállításán, a munkát szombaton mutatják be az emlékünnepség résztvevőinek - tette hozzá Balla István.
Az emlékházban állandó kiállítás látható a gyermekéveit Mohorán töltő Tolnay Klári életútját bemutató fényképekből, személyes használati tárgyaiból, családi ereklyékből, nagy sikerű színházi előadások kosztümjeiből. Több száz fénykép mellett látható egyebek mellett a gyűjteményben Tolnay Klári születési anyakönyvi kivonata, jogosítványa, útlevele és bibliája is.
Tolnay Klári 1914. július 17-én Tolnay Rózsiként született Budapesten, de Mohorán nevelkedett. 1932-ben Debrecenben érettségizett, az első sikert 1934-ben a Meseautó című film hozta meg számára; ettől kezdve csaknem száz filmben és tévéjátékban szerepelt, emlékezetes a Déryné, a Rokonok, a Pacsirta és a Legato.
1950-től haláláig a Madách Színházban játszott, itt kapta meg a világirodalom legnagyobb szerepeit, s itt aratta legnagyobb sikereit. Kiemelkedő alakítást nyújtott a Rómeó és Júliában, Ibsen Nórájának címszerepében, a Három nővér Irinájaként és a Sirály Arkagyinájaként, a Macskajáték Gizájaként és Blanche-ként a Vágy villamosában, majd mindezeket követte az Aranytó, s végül a Nagymama című darab főszerepe. 1998 őszén a Nemzeti Színházban Szabó Magda Régimódi történetében egy kedves apácafőnök megformálására készült, amikor október 27-én álmában érte a halál.
