A tizenegy esztendős Sobahle Mkhabase egy nemzetközi fesztiválokon díjazott dél-afrikai film főszereplőjeként egyszerre a sztárok vörös szőnyegén találta magát. A szegény környezetből származó kislány története önkéntelenül a világszerte nagy sikerű Gettómilliomos indiai gyereksztárjainak karrierjét idézi.

Madoda Ncayiyana Izulu Lami (Titkos mennyországom) című független produkciója egy testvérpárról mesél. A vidéki falucskában élő kislány (Sobahle) és öccse anyjuk halála után teljesen elárvulnak, s hogy életben tudjanak maradni, a nagyvárosba, Durbanba indulnak szerencsét próbálni. Ám ott sem találnak pártfogót, aki pedig annak látszik, kihasználja őket, s a lányt kis híján megerőszakolják. Mégsem adják föl, és igyekeznek saját erejükből talpon maradni.

Sobahle játékával elnyerte a spanyol Tarifa filmfesztivál legjobb színésznőnek járó díját, s a nézők közönségdíjjal is jutalmazták a filmet. A négy hét alatt forgatott dráma áprilisban Cannes-ban is rangos elismerést kapott: a Pán-afrikai Filmfesztivál legjobb filmjévé választották.

A telegraph.co.uk értesülése szerint 4,5 millió randból (111 millió forintból) készült filmet csütörtökön mutatják be először hazai környezetben, a durbani nemzetközi filmfesztiválon.

A rendező a Durbant övező szegény települések iskoláiban kereste a szereplőket, 3000 gyermek közül választotta ki Sobahlét.

"Egyszerűen vonzotta a tekintetemet. Van megjelenése. Rögtön arra gondoltam: bárcsak megfelelne. Aztán a meghallgatáson jó volt. Ad valamit az embernek, s ez mély benyomást tett rám. Ez a lány el fogja bűvölni a világot" - emlékezett a válogatásra az elsőfilmes Ncayiyana, aki korábban népszerű tévésorozatokkal, dokumentumfilmekkel és rövidfilmekkel hívta fel magára a figyelmet.
A produkcióval Sobahle álmai is valóra váltak. A kislány sorsa nem sokban különbözik a szerepétől: édesanyja egyedül neveli szerény körülmények között Durban egyik szegény negyedében.

"Korábban is színésznő akartam lenni, de nem vettem túl komolyan. Ám amikor elkezdtem forgatni, rájöttem, hogy nagy színésznő akarok lenni. Nagyon boldog vagyok és büszke vagyok magamra" - mesélte.



"A film megváltoztatta az életemet, mert megértettem, hogy a fedél nélkül élő gyerekek ugyanolyanok, mint bármelyik másik gyerek. Nehéz nekik, mert többnyire nincs mit enniük. Télen nincs takarójuk. De a film felhívja az emberek figyelmét erre. Én sem sokban különbözöm tőlük. Csak annyival jobb nekem, hogy van otthonom" - mondta a gyerekszínész és hozzátette: tisztában van vele, hogy csak akkor juthat előre és érheti el a célját, ha tanul.
Azért a filmezés sem marad ki az életéből, mert Ncayiyana már új munkája előkészítésén dolgozik, amelyben ismét fontos szerepet szán Sobahlénak.