Lebhardt Dániel, a 17 éves zongorista és zeneszerző nemrégiben tért haza Amerikából, ahol a június elején San Joséban megrendezett Nemzetközi Orosz Zenei Zongoraverseny serdülő kategóriájában aratott győzelmet. Az ifjú tehetség a versenyt követően számos koncertet is adott Kaliforniában, melyekre a versenyhez hasonlóan Bach, Rachmaninov, Chopin, Haydn és Bartók művekből állította össze repertoárját. Vele beszélgettünk.
A mostani eredményeddel együtt már kilenc versenygyőzelmed van. Melyikre vagy a legbüszkébb?Bár mindegyik eredményemre büszke vagyok, kettő közelebb áll a szívemhez. Az egyik a 2008-ban megrendezett országos zeneszerzés verseny középiskolai kategóriájában elért I. helyezésem. A másik pedig a mostani San José-i sikerem, mert ez volt az első amerikai megmérettetés, amin részt vettem.
A San José-i versenyen első ízben nyert magyar zongoraművész. Milyen megkereséseket kaptál a verseny után?
A legjobban annak örülök, hogy lehetőséget kaptam arra, hogy jövő nyáron koncertet adhassak a San José-i szimfonikus zenekarral. A zsűritagoktól pedig rengeteg tanácsot kaptam. Pascal Nemirovski javasolta, hogy próbáljam meg decemberben a felvételit a londoni zeneakadémiára, a Royal Academy of Musicra. A felvételi kapcsán még azt is megígérte, hogy segíteni fog, mivel esélyesnek tart.
Viszont nem ez az első lehetőséged, hogy külföldön képezd magad. Nemrégiben két éves amerikai ösztöndíjat nyertél egy magániskolába, de végül nem fogadtad el. Miért?
Sajnos ennek több oka volt. Az egyik, hogy az amerikai koncertek miatt nem lett volna elég időm felkészülni az angol nyelvvizsgára, ami az ott tanulás feltétele volt. A másik pedig, hogy ősztől végzős leszek a középiskolában. Ha kint folytattam volna a tanulmányaimat, akkor az ottani rendszer szerinti elvárásoknak kellett volna megfelelnem, viszont az itthoniak szerint érettségiznem. A zongorázás és a zeneszerzés mellett ez pedig nagyon nehéz lett volna.
Érettségi után itthon vagy külföldön szeretnéd folytatni tanulmányaidat?
Meggyőződésem, hogy amit a Liszt Ferenc Zeneakadémián megtanulok, azt a világban majd bárhol tudom kamatoztatni. Régi vágyam, hogy a Zeneakadémia Nagytermében adhassak majd diplomakoncertet. Azonban sajnos itthon az a probléma, hogy nehéz megoldani a rendszeres fellépéseket. Londonban és New Yorkban viszont lenne esélyem továbbtanulni, és többet koncertezni is.
Kik segítenek zenei pályádon?
Természetesen a szüleim mindig mellettem állnak. Nélkülük nem biztos, hogy eljutottam volna idáig. Édesanyám szabadidejét áldozza arra, hogy megszervezze a koncertjeimet. Felkészítő tanáraim, Keveházi Gyöngyi tanárnő és Gulyás István tanár úr pedig rengeteg energiát fektetnek a tanításomba. Sokat köszönhetek nekik, hiszen már kisgyermek korom óta egyengetik az utamat. Az Új Európa Alapítvány pályázatának köszönhetően pedig végre egy új zongorát vehettünk, ami a fejlődésem szempontjából különösen fontos. Előtte ugyanis csak pianínón tudtam gyakorolni.
Gondolom a koncertek és versenyek mellett a zeneszerzést sem hanyagolod. Milyen darabokat írsz mostanában?
Jelenleg egy szóló zongoradarabon, egy hegedű-zongora duón, valamint egy fuvoladarabon dolgozom. Fontos számomra a zenélés és a zeneírás, hiszen a zene az, amivel a legjobban tudom magamat kifejezni.
