A kacagány öltöztet – ez kétségtelen, János vitéznek is jól állt a huszár lajbi, amint Tündérországban kereste Juliskáját, hát még a Tündérországgal szomszédos vidéken, Rock And Roll országban jön jól a jelmez, ahol senki nem jár rangrejtve. A Kasabian sem, akik immáron harmadik nagylemezükkel üzennek hadat mindenkinek.

A West Ryder Pauper Lunatic Asylum az év egyik lemeze, de persze nem hibátlan munka, katonáink néhány dalt adhattak volna ágyútölteléknek, mégis: a csatát garantáltan megnyerték. 
Az idén tíz éves Kasabian új albuma egyenes folytatása a korábbi Empire című munkájuknak, talán erre utal az is, hogy maradt a jelmezkölcsönzős kacagány. 

A fiúk szerencsére nem szalagavatós zenét játszanak, és nem is palotáshoz öltöztek be, hanem a britpopból kiinduló elektronikus blues-ban abált rockkal szórakoztatnak minket. A spanyolos intróval készült, de eredendően Beatles-hatású Thick As Thieves és a Ladies And Gentleman zseniális dalszerzői teljesítményekről árulkodik, Sergio Pizzorno két olyan klasszikust alkotott, melyek a legjobb brit dalszerzői hagyomány örökösei. 

A lemez koszos soundja felesel az első album hangvételére, ugyanakkor talán ezen a gyűjteményen a legtöbb a hippis, keleties hangszerelésű dal. Bámulatos, ahogy a blődli-szerű szintetizátor prüntyögés egyszer csak átmegy egy briliáns progresszív-rockos megoldásba, majd jön egy klasszikus beat-es popdal, szimfonikus majd vokálgazdag betétekkel, és ez az egész feloldódik a nyolcvanas évek végi baggy-hagyományában. 

Igaz, hogy az albumon kevesebb az úgymond húzós, táncos sláger, de az Underdog, a Where Did All The Love Go?, és a Vlad The Impaler című dance-rock slágerek, a táncos lábúakat is kielégítik. Érdekesség, hogy a helyeske Rosario Dawson színésznő, aki a Sin Cityben, és a Shop Stop 2-ben is domborított, közreműködik a West Ryder/Silver Bullet című dalban. Könnyű lenne elintézni a Kasabiant azzal, hogy afféle Oasisba oltott Primal Scream, hiszen a Kasabiant túlságosan is sok inspiráció érte, és ezekből az eszményekből sajátos, semmire sem hasonlító zenés vállalkozást hozott össze. 

Vannak, akik szerint az énekes, Tom Meighan hangja hasonlít Noel Galagherére, de ez egyfelől nem igaz, másfelől jobb fazon és szimpatikusabb arc is, mint az agyhalott Noel. Az album nem ül le, az utolsó előtti, Fire című szám a lemez egyik potenciális slágere. Az album címe egy XIX. századi hírhedt elmegyógyintézetre utal. Nos, a Kasabian-féle elekrosokkal garantált lesz a gyógyulás.