Augusztus 16–án az Esztergomi Bazilika előtt ad koncertet a világ egyik leghíresebb gitárvirtuóza, az olasz származású Al Di Meola.
Al Di Meola stílusának sokszínűsége mindazokból a hatásokból táplálkozik, melyek a latin salsától a spanyol flamencoig, Astor Piazzola tangóitól a contemporary és fúziós jazz irányzatokig meghatározó vonulatokként épültek be korunk zenei világába.
Az olasz származású gitáros az egyesült államokbeli Jersey City-ben született 1954-ben. Néhány évnyi dobolás után nyolc évesen vett először gitárt a kezébe, a klasszikus stílus mellett jazzt és bossa novát is tanult.
A ’60-as években indult hódító útjára a jazz és a rock elemeit ötvöző fúziós zene, mely a fiatal Al Di Meola érdeklődését is felkeltette. Különösen nagy hatással volt rá a stílus kitűnő képviselője, Larry Coryell, akinek koncertjeit rendszeresen látogatta. Tinédzserként minden nap hosszú órákat töltött gyakorlással. 1971-ben felvették az egyik legnevesebb amerikai zeneiskolába, a bostoni Berklee School of Music-ba. A következő évben már egy fúziós zenekarban játszott.
Az 1974-es esztendő igazi fordulatot hozott életében. Ekkor hívta meg Chick Corea együttesébe, a Return to Forever-be, mellyel óriási sikereket értek el, aminek ékes bizonyítéka az 1975-ös No Mystery című albumért kapott Grammy-díj. Di Meola és a billentyűs Chick Corea mellett a basszusgitáros Stanley Clarke és a dobos Lenny White volt a zenekar tagja.
1976-ban indult Al Di Meola szólókarrierje. Már első, Land of the Midnight Sun című lemezével helyet követelt magának a legnagyobb jazz-zenészek között. Kezdetben szólólemezein is elsősorban a fúziós zene érdekelte, később azonban más zenei világokba is szívesen elkalandozott.
1980-ban a három remek gitárvirtuóz, Al Di Meola, Paco de Lucia és John McLaughlin elkészítette minden idők egyik legnagyobb példányszámban eladott és legnépszerűbb jazz-albumát a Friday Night in San Francisco-t. Két évvel később jelentették meg a Passion, Grace and Fire című korongot, majd útjaik szétváltak. Másfél évtizednyi szünet után 1996-ban ismét közös zenélésbe fogtak, világkörüli turnéra indultak és felvették a The Guitar Trio című lemezt.
Al Di Meola pályafutása során a legnagyobb művészekkel dolgozott együtt, olyanokkal mint Luciano Pavarotti, Phil Collins, Stevie Wonder, Carlos Santana, Larry Coryell, Wayne Shorter, Herbie Hancock, Jean-Luc Ponty, Frank Zappa, Paul Simon, Milton Nascimento, Egberto Gismonti, Jimmy Page, valamint az Irakere.
A ’90-es években készült lemezein az akusztikus gitár és a világzenei elemek jutottak egyre hangsúlyosabb szerephez.
Mindig törekedett a megújulásra, sőt olykor radikális stílusváltásra is elszánta magát, a flamenco-tól a tangó-ig a kortárs jazz-től a fúziós zenéig számtalan stílusban alkotott kitűnőt. A neves Guitar Magazine több ízben is neki ítélte a világ legjobb gitárosa címet.
