A Sunday Fury néha egészen úgy szól, mintha New Orleansből érkeztek volna, pedig nem: ezt a hazai átlagot messze felülmúló zenekart Vác nevelte ki. Dühös arcok második lemeze a szürke városból.

A váci Sunday Fury élőben annyira kompakt produkciót tol, hogy ha nem tudja az ember, honnan jöttek, simán elhiszi, hogy nem magyarok. Az első lemez a négyes élő teljesítményéhez képest kicsit kevesebbet nyújtott a vártnál: a zenével nem volt semmi gond, de a kissé túlságosan is nyersre vett hangzásnak köszönhetően nem jött le belőle az az energia, mint a színpadról, a második nekifutásban azonban nem lehet csalódni.

A Men From The Grey Town minden szempontból előrelépést jelent a Firsthöz képest: eleve erőteljesebben, teltebben szól, mint elődje, hallhatóan igyekeztek minél jobban reprodukálni a zenekar koncertmegszólalását, és ha az eredmény nem is tökéletes, most már azért kezd közelíteni a dolog. Talán a dobok szólhatnának egy kicsit testesebben, de összességében korrekt a hangzás. Ugyanígy a másik – fontosabb – szempont kapcsán is fejlődésről lehet beszámolni: a dalok is karakteresebbek, erősebbek, mint az első nekifutás alkalmával voltak.

Aki még nem hallott Sunday Furyt, egy súlyos, déli hatásokkal teli metalban utazó bandát képzeljen el, ám a sajátjuk valami olyan is, ami ezen a füstös vonalon távolról sem jellemző mindenkire. Ott rejlik a zenében a belazult, jammelős-spanglis vonal is, de a négyes összességében feszesebb, szigorúbb muzsikát csihol. Mára egyébként tagadhatatlanul kialakultak Herczeg Lászlóék jellegzetes fogásai, még ha egyes kinti nagyságok - Pantera, Down, Black Label Society, Slayer - befolyása színtisztán érezhető is, de a legfontosabb akkor is az, hogy jók a dalok, ráadásul még az egyórás lemezhossz ellenére sem fullad unalomba az album.
A Sunday Fury egyik legfőbb erőssége, hogy változatos tempókkal dolgoznak, és mindenből pont annyit adnak a végeredményhez, amennyi kell: nincsenek végeláthatatlan lassulós betétek, céltalan gyorsulások, mindennek megvan a maga miértje. Tehát határozottan dalközpontú a lemez, és éppen ezért elég könnyű is összehaverkodni vele. Tovább erősíti a fogós jelleget, hogy Márkus Levente énekes/gitáros előadásmódja, témái terén is tisztán érzékelhető a fejlődés: több a fülbe ragadó dallam, refrén, sőt, csordavokál, mint legutóbb.

Mindenképpen érdemes megismerkedni a Sunday Furyvel. Nem minden ízében tökéletes album a Men From The Grey Town, de az biztos, hogy egy megbízható, izmos és önmagát hallgattató lemez, és a következő vélhetően még jobb lesz.