Két éve az egyik televíziós tehetségkutatóban láthattuk, a múlt héttől azonban szinte minden nap a lapok hasábjairól és a tévéképernyőről köszön vissza ránk: Hajnóczy Soma Magyarország első bűvészvilágbajnoka lett Pekingben. Vele beszélgettünk.
Hogyan lettél bűvész?Hat évesen a szüleim elvittek egy bűvészelőadásra. A bűvész engem választott ki, kimentem a színpadra, majd eltűntetett. Azonnal megtetszett a szakma.
Nem volt sokkoló élmény gyermekként, hogy rájöttél, mindez csak illúzió?
Nem feltétlenül jön rá ott akkor az ember, mi is történik vele. A szemfényvesztés és az illúzió mellett viszont nagyon fontos az is, hogy láttam az embereket nevetni, ez volt számomra a legvonzóbb.
Az alapoktól hogyan jutottál el a világbajnoki címig?
Egy ideig internetről, könyvekből, műsorokból képeztem magam, kedvencem volt például a Sicc című könyv. Tizenegy évesen elkerültem a mesteremhez, Molnár Gergelyhez, és négy-öt év alatt nála tanultam meg a bűvészet alapjait. Utána pedig kialakítottam a saját stílusom és műsoraim. A világbajnokságon is bemutatott mobiltelefonos és újságpapíros produkció ötlete 2000-ben pattant ki a fejemből, azóta természetesen sokat változott, sok elem eltűnt és sok új elem került a műsorba, de a telefonok végigkísérték az utóbbi 6-7 évemet. A világbajnoki cím - ez a legnívósabb díj, amit művész kaphat a világon - nagy megtiszteltetés számomra.
A távol-keletiek nagyon sokat fejlődtek az utóbbi 10 évben - például Kína, Japán és Dél-Korea, ahonnan félelmetes mennyiségű kiváló művész nőtte ki magát. Mindannyian velem egykorúak, hihetetlen a kézügyességük, valamint a manipulációs érzékük. Olyan tempót diktálnak, olyan ritmusban tűntetik el a kártyákat, a varázspálcákat, hogy ez még szakmabelieknek is szinte lekövethetetlen. Európa pedig sokkal erősebb karakterszámok terén: sokkal több a szórakoztató elem az európai előadásokban. Főleg Angliában, Franciaországban és elsősorban Németországban, de Amerikában és Japánban is nagyon népszerű a bűvészet. Itthon egyelőre gyerekcipőben járunk - illetve inkább úgy fogalmaznék, már megint, hiszen Rodolfo igen felkapott műfajjá tette a bűvészetet. Úgy gondolom, azért jó úton haladunk, hogy itthon is újra megismerje a hétköznapi néző a modern bűvészetet.
Történt már olyan eset, hogy előadás alkalmával rosszul csináltál valamit, és rájöttek a trükkre?
Szerencsére nem. Ha valaki kitartóan gyakorol, és biztos abban, amit csinál, ilyen nem történhet meg. Ha pedig bármi rosszul sülne el, és a bűvész rutinos és tapasztalt, akkor is ki tudja vágni magát úgy, hogy a néző semmit se vegyen észre.
A bűvészkedés mellett nyilvánvalóan kell exhibicionizmus, és némi színészi tehetség is ahhoz, hogy az előadás száz százalékosan élvezhető legyen.
Engem elemi harmadik osztályában megválasztottak az osztály egyik legcsendesebb gyerekének. A barátaim erre ma csak annyit mondanak, hogy el tudják képzelni, hogy akkor milyen osztálytársaim lehettek, mert ez már nem jellemző rám (nevet). Az életemben a bűvészet nagyon komoly személyiségformáló szereppel bírt, sokat köszönhetek neki. Muszáj, hogy az ember elő tudja adni magát. A bűvészetnek csak a fele a kézügyesség, a gyakorlás, a másik fele az előadásmód. A lényeg, hogy a nézők figyelmét megragadjuk, megnevettessük őket, és egy olyan produkciót vigyünk színpadra, ami mindenkinek emlékezetes.
Mikor a Csillag Születik című műsorban felbukkantál két évvel ezelőtt, még nem sokan hallhattak rólad. A műsor népszerűséget hozott, vagy már előtte is boldogultál a szakmában?
Kiépített megrendelő köröm volt már a műsor előtt is szerencsére.
Nem azért mentem el szerepelni a műsorba, mert élet-halál kérdése volt, hogy ott és akkor felfedezzenek. Már akkor is jártam itthoni és külföldi fellépésekre.
Úgy tudom, tervbe vetted egy bűvészszínház létrehozását.
Igen, ha minden jól megy, ősszel indulunk, bár a világbajnokságon elért siker kicsit felborította a beosztásom. De a következő néhány hónapban valóban szeretnénk beindítani egy bűvészszínházat két kedves kollegámmal, ahol az illúzió a humorral keveredik. Külföldön elsősorban a website-omon is látható zenés műsorral jelenek meg, de az itthoni előadásaim nagy részét a beszéd képezi. Keverem a bűvészetet a stand-up műfajával, és az a célom, hogy egy minőségi szórakoztató színházat hozzunk létre. A bűvész szó megítélése sajnos kicsit elavult már itthon, és itt az ideje, hogy ezen változtassunk, erre a feladatra tehát én egyfajta kultúrmisszióként tekintek. A nyúl és a cilinder a múlté, a modern bűvészet már teljesen más történet.
Vannak bűvészkollegáid, akikkel megosztjátok az ötleteiteket?
Holcz Gábor és Kelle Botond kollegáimmal dolgozunk együtt. Ahhoz, hogy világbajnok lettem, nagyban hozzájárult az, hogy hárman heti rendszerességgel, különböző brainstorming-okat és workshopokat tartunk, összejövünk, és addig megoldatlan színpadi problémákra megoldást próbálunk találni, egy-egy koreográfiát, a produkció dramaturgiáját megpróbáljuk összeállítani. Nagyon fontos, hogy együtt dolgozzunk, annak ellenére, hogy sokan azt hiszik, a bűvészet magányos műfaj. Lényeges, hogy az ember mögött ott álljon a csapat, a szakmai segítség és legfőképp a barátság.
Mennyit kellett gyakorolnod ahhoz, hogy világbajnok legyél?
Sokat kell gyakorolni. Viszont hangsúlyoznom kell, bűvésznek nem kell születni. Bárkiből lehet bűvész, ez egy tanulható dolog, olyan, mint az éneklés vagy a lovaglás. Bárkiből lehet énekes, az pedig, hogy milyen énekes lesz, azon múlik, hogy milyen képességei vannak. Egy világbajnokság előtt igen megfeszített
Milyen feltételekkel kerültél ki a pekingi bajnokságra?
A FISM (Fédération Internationale des Sociétés Magiques) a világ különböző bűvészszervezeteit összefogó szervezet, amelynek tagországai mandátumjoggal bírnak, és háromévente delegálhatnak meghatározott számú bűvészt a világbajnokságra. Ezeket a szabályokat nemrégiben szigorították, így Magyarország jelenleg csupán egy embert küldhetett a versenyre – ezt egyébként a különböző országban élő bűvészek száma alapján határozzák meg. Csak azok a bűvészek indulhatnak, akik már országos bajnokságot nyertek azelőtt, valamint megkapják az országos szövetség elnökének a hozzájárulását is. Tavaly ősszel kezdődött el az életemben komolyan a versenyzés, mikor Olaszországban első helyen végeztem. Ezt követően idén márciusban Las Vegasból hoztam haza az Arany Oroszlán-díjat. Itt egyébként ugyanaz a két ember volt a riválisom, egy dél-koreai és egy japán manipulátor, akik most a pekingi bajnokságon is. Áprilisban pedig Svájcban nyertem meg a nagydíjat, így igen jó eséllyel indultam az idei Pekingi bűvész-olimpián.
Itthon nemrégiben nagyon divatos fogalommá vált a mentalizmus; van különbség a mentalista, a bűvész és az illuzionista között?
Ebből már sok vita volt. Aki a Mentalista című műsorban szerepelt, mind bűvész, mindegyikőjüket személyesen ismerem. A bűvészetnek két ága létezik: a színpadi bűvészet, valamint a close-up bűvészet. A színpadi bűvészeten belül is különböző kategóriákról beszélhetünk, mint színpadi manipuláció (ez a kézügyességet jelenti), a színpadi illúzió (ekkor vágják ketté a nőket nagy dobozokban), a humoros bűvészet valamint az általános bűvészet - én innen indultam, ez a legtágabb kategória. És végül, de nem utolsó sorban létezik a mentalizmus. A mentalizmus érdekes ága a bűvészetnek. Szó sincs arról, hogy valaki természetfeletti képességekkel rendelkezik, bár nyilván valóban nagy szerepet kap a pszichológia. A mentálbűvész is bűvész, akinek az a célja, hogy az emberrel azt hitesse el, tud gondolatot olvasni. A bűvész mindig is azt mondja, csal, ez pedig bocsánatos bűn, hiszen a szórakoztatás kedvéért tesszük.
Most, a világbajnokság után hogyan tovább?
Félelmetes mennyiségű kapu nyílt meg előttem. 2011-ig vannak szerződéseim külföldre, kedden már megyek Japánba, majd Spanyolországba, Angliába, Olaszországba és Belgiumba – és ez csak a következő másfél hónap sora. De a világbajnoki cím a bűvészet esetében nem valami végét jelenti. Sőt, ez csak a kezdet! Célom, hogy a jövőben minél több hazai és külföldi műsorban jelenjek meg, emberek tömegeit elvarázsolva.
Persze. Van egy noteszom, ebbe írom az összes ötletem, megfigyelésem. Ha látok bármi inspiratívat, lejegyzem. Az utóbbi években nem panaszkodhatok, mert nagyon működik az agyam kreatív állománya. Sokszor úgy jutnak eszembe ötletek, hogy meglátok valakin egy érdekes ruhát, olvasok egy hírt, észreveszek egy transzparenst. Sokszor bemegyek játékboltokba, körülnézek, szemügyre veszem a szép színes játékokat. Úgy megyek be a hatalmas áruházakba is, hogy tudat alatt keresem, mivel lehetne bűvészkedni.
Ajánlj kérlek a Kultúrpart olvasóinak olyan bűvészfilmeket, amitől esetleg megjöhet a kedvük egy kis bűvészkedésre.
Az egyik kedvenc filmem a Tökéletes Trükk Hugh Jackmannel és Christian Bale-lel, szerintem nagyon jól sikerült, és nagyon örültem, hogy a szakmánkból kikerekedett egy film. Annak pedig még inkább örültem, hogy jó film lett belőle. Ha valaki először nézi, annak jelzem, nem kell megijedni, a bűvészek nem ölik meg a galambokat, és nem nyírjuk ki egymást, nem rivalizálunk a szakmában. A versenyen a versenytársakkal barátok vagyunk. A másik kedvencem pedig A mágus című film - igaz, az sokkal inkább meseszerű alkotás.
