Kicsi Tyson, azaz Váradi József gengszterrapperként vált ismertté. Ma azonban teljesen más irányba halad az élete: kávézót irányít a Nemzeti Múzeumban, és könyvet írt. Tyson minden erővel azon dolgozik, hogy fiataloknak drogprevenciós és bűnmegelőzési előadásokat tarthasson. A nyolcadik kerületről, roma tehetségekről és a kislétai gyilkosságról is beszéltünk.

A kötetben szerepel Józsó, az elbeszélő, a vendéglátós, valamint Tyron, a rapper. Mindkettő te vagy, nem?

A zenélés előtt vendéglátással foglalkoztam, vendéglátós iskolát is végeztem. Azt az életemet áthelyeztem pár évvel későbbre, kitaláltam ebből egy szereplőt. Mikor már rapperként dolgoztam, teljesen más életet éltem, és ebből még egy karakter született a könyvben. Józsó meséli el a történetet, aki összebarátkozik a rapperrel. Nem akartam konkrétan életrajzi regényt írni, ezért beleírtam pár fikciót is. Egyébként kétszer ilyen hosszúra sikerült a kötet, mivel annyi minden kavargott még a fejemben. Végül megfeleztem.

Nincs még terjesztőd, de a kötetet már a kezemben tarthatom. Hogyan alakul a könyv sorsa?

Egyelőre nincs terjesztő valóban, először az internetre tettem fel a kéziratot, ott kezdtek el többen is olvasni, és tényleg jó visszajelzéseket kaptam. Azt szeretném, hogy újságárusoknál árulják majd. A legfontosabb célom azonban az, hogy iskolákban tarthassak a könyvvel kapcsolatban előadást bűnmegelőzésről, drogprevencióról. A környéken, ahol felnőttem, a saját bőrömön tapasztaltam magam is a bűnt, sok mindent láttam, és arra gondoltam, jó példa, ha egy roma származású író és előadó áll a gyerekek elé. Emlékszem, a mi iskolánkban is tartottak ilyen előadást, sőt, van két lányom, ők is röhögve és unottan jöttek ki az ilyen típusú órákról. Nálunk annak idején két rendőr tartott előadást, majd miután kimentek, néhány osztálytársam azonnal tekert egy cigit a hátsó padban.

Kinél kopogtatsz a könyveddel? Ki tud segíteni ebben a tervben?

Én ezt a projektet tényleg nagyon komolyan gondolom. Jártam már az Oktatási Minisztériumnál, három éve járkálok különböző kulturális szervezethez, és senki nem segít. Azt mondják, hozzak pénzt, akkor talán segítenek. Ha minden igaz, a könyvemnek azért így is komoly hátszele lesz, és ha minden jól megy, a rendőrség drog-és bűnmegelőzési csoportja fog nekem segíteni az ilyen előadások megszervezésében.

Egy gengszterrapper szájából úgy gondolod, hitelesebb a figyelmeztetés a fiatalok számára?

Ahogy elvégeztük az iskolát, rá egy évre egy barátom az ötödikről ugrott le, mert azt hitte, tud repülni, és rólam mosták le a vérét, a belső szerveit, mert fél méterrel mellettem csapódott bele a földbe. Én is jobban elfogadom az intelmeket egy hiteles embertől, aki esetleg olyanról beszél nekem, amit ő is átélt. Szeretném elmondani a fiataloknak, hogy ha rossz irányba indulnak, két lehetéses végkifejletre számíthatnak: a börtönre vagy a halálra. Nincsen ősz
hajú díler, és nincs ősz hajú drogos. Egyszerűen nem éri meg belevágni, mert nem lesz öregkorod. A bűnnel ugyanez a történet: a srácok látják a jó nőket, nagy láncokat és nagy kocsikat, és azt hiszik, lopással mindent elérhetnek, de nem tudják, hogy mindezért ülhetnek 8-10 évet is. Szerencsére sok olyan rajongóm van, akik hisznek bennem, és hisznek nekem – 12 éve írom a dalokat, és olyan leveleket kapok, amiben például az áll: „Köszönjük anyukádnak, hogy megszült téged!” Itthon a roma kultúra sajnos háttérbe szorult. A Nemzeti Múzeumban nemrégiben majálist rendeztek, felállítottak egy sátrat, ahol ugyan több könyvet is lehetett találni, de roma írótól egyet sem. Nincs a mai fiataloknak egy olyan roma példaképe, aki megmondja nekik, mi a helyzet. Az utcagyerekekkel - tehát nem értelmiségiekről beszélek - kellene kommunikálni, és én ezt szeretném elérni.

A könyvben szereplő többi karakteredet is az életből merítetted?

Ha végigmegyek az utcán, több tucat életet, tragédiát, rengeteg örömöt látok. Fiatalkoromban azzal szórakoztam, hogy néztem az embereket és megpróbáltam kitalálni, mire gondolhatnak, mi lehet a munkájuk, milyen lehet az otthonuk. Rengeteget utaztam tömegközlekedési eszközzel, és azt láttam, nagyon sok téma van. Rejtő Jenő és Karinthy is felült a villamosra, figyelt, majd írt. Rejtő ült egy sörözőben, és találkozott Fülig Jimmy-vel az életben, aztán megírta, egy kicsit talán másképp. Az én könyvemben Bodza bácsi, vagy Bucó olyan arcok, akik leginkább valamilyen Louis de Funés-filmbe illenének.

Miért szereted a nyolcadik kerületet?

Az egy hihetetlen olvasztótégely: néger, kínai, vietnámi, japán, spanyol, cigány és zsidó együtt él, és nem bántja egymást. Ez egy ilyen környék, szegények laknak ott, nyitottabb és tisztább a lelkük. Nincs szóváltás, verekedés, maximum a saját csapataikon belül. Szívesen felvennék ebből akár csak egy hetet kamerával, és ezt küldeném ki az Európai Parlamentbe, mert ebből lehetne igazán tanulni. Máshol milliárdokért felhúznak egy hatalmas banképületet, aminek az árnyékában lövik be az aranylövést a drogosok. Azt gondolom, ezek a fiatalok értékes emberek, akármilyen tanulatlanok is. Nem volna szabad veszni hagyni őket, mert sokat adhatnak a magyar kultúrának - gondoljunk csak Dankó Pistára vagy Gábor Áronra, akik cigány származásúak voltak. A nyolcadik kerület fantasztikus, mert hihetetlen arcokat szül. Egy gond van vele: itt mindenki azt szívta magába, hogy mindegy, miből van pénze. Ez itt a legnagyobb baj. Ha száz ember van bent a sitten, ebből nyilván körül-belül nyolcvan roma, és ebből hatvan azért van bent, mert nem tudja, hogyan védje meg magát. Eszébe nem jut, hogy elmenjen egy ügyvédhez, vagy tegyen valamit a saját ügyéért. Beletörődtek abba, hogy nekik kevés jut. Próbáltam segíteni két tehetséges srácon, és nem hallgattak rám. Hat évig magyaráztam nekik, hogy börtönbe fognak kerülni ha nem térnek jó útra. Közben olyan tehetségesek, hogy ha Amerikában születnek, már rég sztárok lennének.

A könyvedben nem írsz bandaháborúról, sem a magyar politikáról, egy kivétellel: a kötet végére beleszőtted a tévé székházának felgyújtását. Az utóbbi hetek eseményei után nyilvánvalóan kinyílt a bicska a te zsebedben is, mit gondolsz, hova fajulhat a jelenlegi helyzet?

Amikor olvastam, hogy pár nappal ezelőtt álmában lőtték le az alvó édesanyát és kislányát, azt hittem, megszakad a szívem. Egyszerűen elképesztő, hogy ez megtörténhetett. Ettől nem tűnik el a cigánybűnözés, nem fog megváltozni semmi. Megmondom, mi lesz: még két-három ilyen eset történik, és a cigányok meg fognak bolondulni. Nem fogják bejelenteni a sajtónak, hogy létrejött a „Kreol nyilak”, ehelyett kimennek az utcára és átvágják a magyarok torkát. Biztos vagyok benne, hogy ha ez folytatódik, hamarosan bosszúra is sor kerül. Gondolj csak bele, vidéken milyen lehetőségek vannak: van egy borozó, egy cukrászda, egy művelődési ház és jó esetben egy mozi. Szerinted mit csinálnak ott az emberek? Többnyire isznak egész nap, munkát nem kapnak, de fel sem tudnának öltözni, hogy elmenjenek egy állásinterjúra. Ördögi kör ez, mert a pénztelenség szüli a nagyobb pénztelenséget és a tragédiákat is. Ez a szerencsétlen nő mivel ártott? Hogy nincs mit ennie? Ha egy falu végén megölnek egy cigány családot, attól nem tűnik el a cigánybűnözés, ellenben egy új műfaj fog felbukkanni, ez pedig a cigány gyilkolás.

Kemény szavak. A következő könyvedben erről fogsz írni?

Nem, volt egy álmom, arról fogok írni, de most még nem mondok róla semmit. Már kevésnek érzem a zenét, és rájöttem, több mindent le tudok írni, mit hogy dalban mondjam el. Azt szeretném, hogy egy kisebbségtől ne csak a kisebbségnek szóljanak a könyvek - ettől még kicsit félek ebben a mai világban. Ha valaki azt mondja: „cigány író”, akkor az átlagembernek az jut eszébe, biztos szekerekről és tanyáról ír. Amerikában, ahol több utcai banda van, már nagy divat könyvet írni, szóval remélem, hogy nálunk is hamarosan az lesz.