Hogy is lehet egyetlen éjszaka alatt valakiből világsztár – ráadásul nem úgy, hogy mondjuk lelövi vagy kielégíti az amerikai elnököt? A válasz nagyon egyszerű.
"1969 nyarán egy sor fesztiválon játszottunk, őszintén szólva a woodstocki csak egynek tűnt a sorban, noha amikor megérkeztünk, már láttuk, hogy ez nagyon nagy lesz. A vietnámi háború elleni tiltakozás már Woodstockot is elérte, a legtöbb bandának azonban nem volt politikai üzenete, csak egyszerűen el akarták játszani zenéjüket" - mondta Lee. "A fesztiválnak egy éven semmilyen hatása sem volt, csak amikor az 1970-es film kijött, akkor lett belőle óriási esemény, a szerelem és béke generációjának foglalata, ami meg akarta váltani a világot" - tette hozzá az Oscar-díjjal jutalmazott filmre utalva a zenész. "Na ez már az amerikai vezetést is nyugtalanította. Woodstock baleset volt, egy fantasztikus baleset" - emlékezett a negyven éve történtekre a gitáros.
A Ten Years After nem mindennapi módon érkezett meg a fesztivál helyszínére: helikopterrel landoltak, mivel olyan szélesek voltak az utcák, hogy zavartalanul le lehetett szállni. "Csodás volt, ahogy lepillantottunk a hatalmas tömegre. Jól emlékszem erre, mint ahogy arra is, hogy a színpadot zivatar homályosította el" - mesélte Lee, akinek együttese a Joe Cocker fellépése után kitört vihar miatt szorult a délutáni programból az estibe. A várakozás alatt a közönség megkínálta egy kis füves cigivel, majd a zenész sétált egyet a fellépés előtt, amely egy legendát alapozott meg.
"A színpadon töltött percekről azonban nincsenek pontos emlékeim, csak egy év múlva, a filmvásznon láttam újra, életnagyságon felüli, túldimenzionált változatban" - jegyezte meg Lee. Az egy Oscar-díjjal kitüntetett film összevágása körüli botrányok a Ten Years Aftert sem kímélték, a filmet gyártó produkciós cég vezetői le akarták rövidíteni a bejátszást, ebbe azonban Lee nem ment bele. A fellépők végül írásos tiltakozással fenyegetőztek és kijelentették, hogy amennyiben a gyártó kitart a rövidítések mellett, nem használhatják a dalokat.
A film hatalmas változást hozott a brit banda életében: "Amerikában addig csak 1500-2000 fős közönség előtt játszottunk, de a film után hirtelen a Madison Square Gardenben, hokicsarnokokban és stadionokban léptünk fel. Hónapokon át tartó turnék, koncertek a világ minden táján. Nekem sosem tetszett ez a szupersztár lét" - mondta Lee.
