Augusztus 18-án lenne nyolcvan éves Horváth Teri Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész, érdemes művész. Rábatamásiban született 1929. augusztus 18-án, egy ötgyermekes parasztcsalád negyedik gyermeke volt.
1948-ban került a Színiakadémiára, s lett egyben a Népi Kollégiumok Országos Szövetségének, a híres NÉKOSZ-nak a tagja. 1952-ben kapta meg a diplomáját olyan osztálytársakkal együtt, mint Psota Irén, Szemes Mari, Soós Imre, Szirtes Ádám, Berek Kati, Váradi Hédi és Hacser Józsa. Friss diplomával a zsebében az Ifjúsági Színházhoz szerződött, 1953-tól a Madách Színházban, 1960-1990 között a Jókai és a Thália Színházban játszott. 1952-től 1954-ig tanított a Színház-és Filmművészeti Főiskolán.
Őszinte, hiteles alakításaiból mély emberség sugárzott, színpadon és filmen egyaránt jól érvényesült egyszerű, eszköztelen játéka. Játszotta Rozikát (Sarkadi Imre: Út a tanyáról), Nyilas Misit (Móricz: Légy jó mindhalálig), Lizit (Móricz: Sári bíró), Mamát (Móricz: Csibe), Najmán Anát (Ajtmatov: Az évszázadnál hosszabb ez a nap). Legnagyobb sikere Pék Mária alakjának megformálása volt Fejes Endre Rozsdatemető című regényének színpadi változatában.
Számos filmben is láthatta a közönség: Lúdas Matyi (1949), Szakadék (1959), Húsz óra (1965), Szevasz, Vera (1966), Eltávozott nap (1968), Rózsa Sándor (1979). Igazi vén boszorkány volt a Banya szerepében Rideg Sándor Indul a bakterházának tévéfilm változatában.
Kitűnő önéletrajzi könyve Sári-gyöp címmel 1978-ban, másik kötete Fényben és árnyékban címmel 1992-ben jelent meg.
Művészi munkája elismeréseként 1956-ban és 1964-ben Jászai Mari-díjban részesült, 1969-ben érdemes művész lett. A Kossuth-díjat 1973-ban kapta meg.
Fájdalom és sértettség volt benne, amikor több mint húsz évvel ezelőtt elhagyta a pályát, élete utolsó éveit teljes visszavonultságban töltötte. Szerepet nem vállalt, a nyilvánosságból sem kért, s festőművész férje után szinte észrevétlenül ment el. Budapesten hunyt el 2009. március 6-án.
Ajánlott olvasmány
Carné szelleme
