30 éve alakult a Karthago zenekar, akkor, amikor Magyarországon tetőzött az ún. őszinte kőkemény rock. A 30 év egy karthagói elefántnak meg sem kottyan. Most jelent meg új lemezük, Időtörés címmel. Szigeti Ferenccel beszélgettünk.
Nem. Emlékeim szerint, mindkét verzió idehaza készült, és ugyanarra a zenei alapra. Az érdekesség viszont a végső hangzásban van. Az Ausztriában nyomott album, - hangsúlyozom, ugyanaz a felvétel! -, sokkal jobban szól, dinamikusabb, hangosabb, „tökösebb”. Ez az akkori hazai lemezgyártási technikának volt köszönhető…. Vagy például csak össze kell hasonlítani az Osztrák, és a Magyar borítókat. Ugyanarról a diáról készült, mindkettő! A kép, egy bíbor plüss anyagon fekvő, ezüst láncra fűzött, ugyancsak ezüst elefántot ábrázol. A külföldi nyomás egy-az egyben hozta a gyönyörű színeket. A hazai gyártásban, f..os barna lett a bíborból…
Míg az Omegának megjelentek az angol nyelvű dalai itthon CD-n, addig nálatok csak néhány dal jelent meg bónusz felvételként. Miért nem jöttek ki az angol nyelvű lemezek, miközben egy vagyonba kerülnek a régi osztrák bakelitek a lemezbörzéken?
Ez számunkra is nagyon sajnálatos! Az akkori kiadónk a Hungaroton, egyszerűen nem tartotta fontosnak, kiadni idehaza ezeket a lemezeket. Az volt a válaszuk, hogy „óh, hát ezek a számok már megjelentek magyarul, akkor meg minek költenénk az angol nyelvűre idehaza?” Miközben az első osztrák lemezünk, a REQUIEM című, nagy siker lett Németországban, Ausztriában pedig három hónap alatt aranylemez lett!! Ennyi…. Sajnos.
Az Edda és a Korál példájából tanulva nem kellett volna a hármas, Senkiföldjén lemezen előállni egy keményebb hangzással… Hiába volt ott a Korál Túlsó part és Óceán lemezei, az Edda 3-as albuma, melyek a poposabb hangzásuk miatt nem arattak közönségsikert, ti is a slágeresebb, populárisabb irányba mentetek tovább. Miért?
Mi soha nem figyelgettük más hazai zenekarokat, és azok pályáját, tevékenységét. A saját utunkat jártuk, és azt tettük, amit jónak láttunk. Írtunk dalokat, próbáltunk, meghangszereltük, és játszottuk is koncerteken. Azután felvettük őket. Tulajdonképpen, - ahogyan a korabeli kritikusok írták a Karthatóról -, mi mindig megelőztük a korunkat. Ugyanis mi soha nem a hazai trendeket figyeltük, sokkal inkább hallgattunk külföldi bandákat, és igyekeztünk inkább ahhoz a mércéhez zárkózni. A zenekar kiváló adottságai alapján, saját műfajunkban, a west-coastban, mi mindent meg tudtunk oldani, és egyáltalán nem akartunk, az akkor idehaza rém divatos heavy metal sorba beállni. Ezért nem is érdekeltek bennünket a rock divat változásai, mi mindig azt játszottuk, amit tudtunk, és amiből valahogyan mindig katrhagós lett a végeredmény.
Amikor a kilencvenes évek elején összeálltatok és a Pecsában adtatok egy nagy koncertet, felmerülhetett volna, hogy tovább folytassátok… Az 1990-es Pecsa-buli minden nézőrekordot megdöntött – írjátok a honlapon. Akkor még csak 5 éve hagytátok abba, nem is kellett volna nagyon újjáépíteni a brandet. Miért maradt el a folytatás?
Ez akkoriban sok vitát okozott a zenekarban. Az én véleményem akkor az volt, hogy mi ne álljunk be, a különböző „búcsúkoncerteket” adó együttesek sorába. Ne akarjunk nosztalgia zenekar lenni, hanem inkább menjünk előre, készítsünk egy új lemezt, és majd csak azután lépjünk ki a közönség elé újra. Tehát a Karthagóra senki ne mondhassa, hogy csak egy új bőrt akarnak lehúzni a régi dalaikkal, még egyszer, illetve sokszor. Lehet, hogy hiba volt, és valóban kihasználhattuk volna, az adódó lehetőségeket. Lehet, hogy akkor sok pénzt kereshettünk volna, kevés munkával, minimál befektetéssel, ahogyan mások megcsinálták. De mi nem tettük, és ma már biztos vagyok abban, hogy jól döntöttünk. Nem devalváltuk a Karthagót, hanem megtartottuk, egy igazi legendává. Amit nem lehet naponta látni, itt-ott, haknikban, vursliban, és sörfesztiválokon. És ez manapság már igazi értékké fejlődött, mert ha valahol ma megjelenik a banda, az ott valódi esemény! Viszont, akkor az a lemez nem jött össze. Ennek okai bonyolultak, lényeg, hogy nem sikerült, így maradtak a ritka, egy-egy fellépések, nagyobb eseményeken, de aktívan, turnészerűen valóban nem játszottunk.
Talán, még mindig munkált bennünk a kivagyiság, az igényesség. Az a BS koncert annyira, de annyira jól sikerült, amire soha nem is számítottunk! Totál telt ház lett, hatalmas díszletek, show-elemek, meztelen nők, szuper hang és fénytechnika lett felvonultatva, és a koncert abban az évben, az év koncertje lett. Szóval egy ilyen monstre buli után kerestük a lehetőséget, hogyan lehetne ezt a show-t, továbbvinni az országban, de ugyanolyan színvonalon. Szerettük volna megmutatni Szolnokon, Debrecenben, Győrben, Karcagon, stb-stb. És nem lehetett! Egyszerűen nem találtunk olyan szervező céget, aki vállalta volna, hogy ezt a hatalmas utazó cirkuszt megmozgatja. Lejjebb pedig nem akartuk adni. Így azután csak vártunk, tárgyalgattunk, az idő meg ment. Borzasztóan sajnáltam akkoriban, hogy nem tudtuk megmutatni az országnak, mit tud a Karthago. Még szerencse, hogy magát a koncertet felvette a Magyar Televízió, és így születhetett egy DVD, és egy dupla CD, amelyek őrzik ennek a fantasztikus koncertnek a hangulatát.
A Karthagónak nincs sok albuma. Három +1 + a most bemutatásra kerülő új lemez. Miben fog tudni eltérni a két BS-koncert, a ’97-es és a 2009-es?
a) Azért több lemezünk van. Néhány Best of, Aranyalbum, kislemezek, a két angol nyelvű, a 2004-es Valóságrock… De valóban nem adtunk ki annyi cuccot, mint más hazai csapat, akiknek fele ennyi év alatt, vagy harminc albumuk jelent meg. Ki tudja, melyik jobb??.. Mi akkor adunk ki lemezt, ha van mondanivalónk a zenében, és a világunkról. Csak azért, hogy évente tömjük a piacot, felesleges tucatzenékkel, ez nem a mi szintünk.
b) Sokban fog eltérni az idei nagykoncert. Egyfelől, az első blokkban, bemutatunk pár új dalt is, természetesen az augusztus végén megjelenő Időtörés c. idei lemezünkről. Azután lesz egy unplugged rész is, amiben a Karthago egyszerűen zseniális! Június 18.-án adtunk egy ilyen unplugged koncertet a MÜPÁban, az fergeteges lett! Képzeld el, az öt rockert, amint öt bárszéken üldögélve, akusztikus gitárokkal és egy hatalmas koncertzongorával felszerelve, öt szólamban, kristály tisztán éneklik a legvadabb rockdalokat, áthangszerelve. Dob nélkül! A közönség minden dal után négy percig állva és ordítva vastapsolt…. Szóval ilyesmi is lesz a Sportarénában, majd következik az un. régi blokk, amikor természetesen eljátsszuk a nagy Karthago himnuszokat. Emellett ismét óriási látvány lesz felvonultatva, amolyan karthagósan, közel 150 ember dolgozik majd a színpad környékén a show kivitelezésén! És persze megint lesznek váratlan meglepetések, amiket most nem szeretnék….
Az 1, 2,3 Start című 1982-es Popmajális koncerten rögzített lemezfelvételen egy fél lemezoldal a tiétek. Ha meg lenne (és nyilván megvan) a teljes koncert, miért nem adjátok ki lemezen? Végül is 1981-1982 voltak a zenekar csúcsévei…. Vagy más felvételt kiadni abból az időből…
Szeretném ezt is tisztázni itt, és most: nem mi vagyunk ezeknek a felvételeknek a kiadói, illetve jogtulajdonosai. Ezek a felvételek a Hungaroton tulajdonai, és ők rendelkeznek a kiadásokról. Ha egy kiadónak kevés a fantáziája, valamint a pénze, akkor sajnos ezzel számolni kell, és mi kicsit tehetetlenek vagyunk, ebben az ügyben. Ha ők egyszer meggondolják magukat, és a piacra dobják ezeket az ötleteket, biztosan lenne, ami örömmel megvenné. Erre mi is várunk… És a közönség is. Sajnos erről eszembe jutott egy durva, morbid gondolat: Michael Jackson-nak meg kellett halnia, hogy most valamennyi létező korabeli felvételét előkaparják, és piacra tegyék…. Bocs. ..de mi sem leszünk fiatalabbak már.
A kislemezek felvételein kívül (melyek aztán rákerültek az első lemez CD verziójának bónuszai közé) vannak még a hőskorszakból kiadatlan Karthago-dalok?
Persze. Vannak. Nyilván olyan is van, ami ma már „érdekes”, de attól még a miénk. Főleg a Magyar Rádióban készültek remek felvételek anno, amik ma is ott rejtőznek a szalagtárban. Ha még egyáltalán megvannak…
Az új lemez hagyományos Karthago-sound jellemzi, vagy tesztek zenei kísérleteket valamilyen irányba?
Tettünk! Jól bekeményítettünk. Vagy még inkább beférfiasodtunk. Talán most úgy, ahogy korábban vártad volna. Tizennégy új dalt rögzítettünk, és ebből tízben nincs billentyű! Gidó gitárt ragadott, és a tíz dalban ő is penget, mégpedig zseniálisan. Persze neki könnyű, minden hangszeren elképesztően tud! Úgyhogy ez az album egy kissé fordulat a Karthago életében, de ez szándékos, és tudatos. Emellett azért maradt a Hammond négy dalban, sőt van egy olyan szám is, amiben viszont csak orgona szerepel alapként. Ez lesz az új himnuszunk, mert a mi elmúlt harminc évünkről szól. Amikor ezt a szöveget megírtam, befejeztem, majd elénekeltem magamban, egyszerűen kicsordultak a könnyeim. Annyira igaz és döbbenetes lett. Majd meghallgatjátok. Egyébként a kemény, gitáralapok mellett azért megtartottuk természetesen a Karthago jellegzetes és egyedi dallamait, fergeteges ötszólamú vokáljait, szóval úgy gondolom, nagyon izgalmas lemez lett. Szerintem, ezzel megint bizonyítjuk, hogy ez az öt ember, akik harminc éve együtt alkotják a Karthagót, nem kíván csak a múltból élni. Megmutatjuk, mi a Karthago mai arca, mit gondolunk mostanában a világról, magunkról, és a rockzenéről.
Ajánlott olvasmány
A zsaruk nem ismerték fel a sztárt
