Vannak olyan jelentős személyek, akiknek a halála óta eltelt éveket is számon kell tartani. Nem másért: mit tettek az utódok az óriási életművel. Nyolcvan éve nincs velünk valaki.
1872. március 31-én született módos vidéki családban. A szentpétervári egyetemen szerzett jogi diplomát, miközben a konzervatóriumot is látogatta. Zenei álmaiból Rimszkij-Korszakov ábrándította ki, aki tehetségtelennek nevezte, így Gyagilev a művészetszervezésbe vetette magát. Alekszandr Benua (Alexander Benois), az orosz szecesszió későbbi vezéralakja társaságában Mir iszkussztva (A művészet világa) néven művészeti kört és avantgárd folyóiratot alapított, emellett művészetelméleti írásokat publikált.
A cári színházak rendezőjeként és az igazgató tanácsadójaként működött, a művészetek mecénásaként kiállításokon mutatta be az orosz közönség előtt a kortárs külföldi képzőművészetet, majd 1907-től az "orosz évadok" keretében külföldön népszerűsítette az orosz művészek munkáit, ebből nőtt ki a század balettművészetét meghatározó Orosz Balett (Ballets Russes).
A társulatot Gyagilev 1909-ben a szentpétervári Mariinszkij és a moszkvai Bolsoj Színház legkiválóbb táncosaiból alapította, koreográfusnak Mihail Fokint kérte fel. A világot lenyűgöző Orosz Balett egyfajta "összművészetre" törekedett több művészeti ág, illetve az avantgárd törekvések egyesítésével. 1909-ben világszenzációt jelentett a Sztravinszkij zenéjére előadott Tűzmadár, a Tavaszi áldozat bemutatója pedig botrányba fulladt. Komponált számukra Debussy, Ravel, Prokofjev, Richard Strauss, Respighi, a díszletek, a látvány, a jelmezek tervezéséhez, az irodalmi alapok elkészítéséhez pedig olyan művészeket nyertek meg, mint Picasso, Miró, Jean Cocteau, Henri Matisse, Coco Chanel.
A társulat tagja volt a legendás Anna Pavlova, aki Fokin A hattyú halála című koreográfiáját minden idők egyik legnépszerűbb táncszólójává tette, valamint a "balettzseni" Vaclav Nyizsinszkij, akit később azért távolított el a féltékeny Gyagilev, mert elvette a magyar Márkus Emília színésznő lányát. A koreográfiákat 1914-ig Fokin, az ő távozása után Léonide Massine, Serge Lifar, George Balanchine, Nyizsinszkij és testvére, Bronyiszlava Nyizsinszka készítette, munkáik nyomán született meg a modern balett.
Gyagilev cárista nézetei miatt 1917 után nem térhetett vissza hazájába, az orosz Balett monte-carlói székhellyel, szinte állandóan turnézva működött. A kísérletező szellemű, új táncnyelvet hozó merész előadások (Gyagilev jelszava a "Kápráztass el" volt) nagy visszhangot, számos alkalommal heves indulatokat és botrányokat keltettek. Gyagilev halálát követően a csoport feloszlott, több tagja önálló társulatot alapított. Az orosz balett hatással volt a francia "Vadak" festőcsoportra és az art deco stílus kialakulására is, alapítójának nevét ugyanakkor a Szovjetunióban fél évszázadon át csak a burzsoá dekadencia elrettentő példájaként emlegették.
Szergej Gyagilev 1929. augusztus 19-én halt meg Velencében, emlékére Permben zenei fesztiválokat rendeznek, 2000-ben pedig bélyeget adtak ki Oroszországban.
