Megszűnt a kassai magyar könyvesbolt, Kelet-Szlovákia metropolisában mától nehezebb magyar könyvekhez jutni - közölte a Felvidék.Ma című szlovákiai magyar hírportál.
A kassai magyar könyvüzlet nem csak egy bolt volt a sok közül, hanem intézmény a szó nemes értelmében. 1952 óta működött folyamatosan ugyanazon a helyen, a Fő u. 17 alatt. A rendszerváltáskor kísérlet történt, hogy Püskiék vegyék át, majd a Madách-Posonium üzletláncának egy fontos központja lett. Egy időben itt előadások is zajlottak. A kassai magyarok itt tudtak néhány szót váltani, a kirakatban hirdették a magyar rendezvényeket, bent szórólapokat lehetett kapni, s ha valaki nem tudott mit kezdeni fölöslegessé vált magyar könyveivel, bevihette oda. Most a szemétbe dobhatja - olvasható a tudósításban.
A Felvidék.Ma szerint elvben még 2010-ig ott maradhatott volna a könyvesbolt, de fenntartója megszüntette. "Anyagi okok is húzódnak a háttérben, de feladni egy ilyen bástyát önként nem szabad! Most döntött így a Madách-Posonium, amikor a Szlovák Rádió magyar adásának kassai tudósítói státusa is veszélybe került, sőt a Thália Színházat is megszűnés fenyegeti" - jegyzi meg az írás szerzője.
Ugyanakkor egy érdekes eseményt is felidéz a kassai könyvesbolt gazdag múltjából, hogy az ne maradjon a feledés homályában.
1956-ban az üzlet vezetője, Wandratschek Dezső - aki ma Svájcban él -, azon törte a fejét, hogyan kellene a kirakatban jelezni, hogy miként vélekednek a kassai magyarok a magyar forradalomról. Egy könyvet tett ki a kirakatba, s ott nyitotta ki, ahol egy Petőfi-festmény volt látható. Alatta a felirat: "Fényesebb a láncnál a kard, Jobban ékesíti a kart." Izgatottan várta, érkezik-e visszajelzés a vásárlók köréből. Néhány nap múlva beszaladt az üzletbe Albin Babej vállalatigazgató. Zaklatottan kérdezte. - Dezsőke, mit csinált maga!? - Miért, mit? - Tudja jól, hogy miről beszélek! Ki kell venni azt a könyvet a kirakatból! - Mi az, már Petőfit sem szabad propagálni!? A könyvet becsukták. Viszont, az ügynek semmilyen hátrányos következménye sem lett senki számára - idézi fel a hírportál.
Sajnos ez a dolog így természetes. A száz éve túlnyomó többségében magyar (kisebb részt német és legkisebb részt szlovák) város eljutott idáig: bezár az utolsó magyar könyvesbolt. Ezt a hírt kommentálni persze sokélű: az ember hamar beleesik abba a hibába, hogy ruhaszaggató vagy éppen kesergő tónust használ. Próbáljuk kikerülni. Mondjuk azt, hogy ez így természetes. Realitás. Elmúltunk, elmúlunk, ez van, kit ér váratlanul? Jó volna inkább tenni valamit: megnézni, van-e kereslet egy magyar könyvesboltra, megnézni, hogy ha már a kassai magyar közösség rendelkezik egy színházzal, akkor valóban fenn tud-e tartani egy könyvesboltot. Ha tolongtak volna a sorok a bolt előtt, akkor biztos nem következik most be ez a szomorú esemény. Kassa lakosságának kb. 5 százaléka magyar. Ez, tekintve, hogy több százezres településről van szó, azért jelent még tízezres nagyságrendet. Nem érdemes Máraival jönni, Rákóczival jönni, a nagy múlttal jönni, dehogyis. Az igazi hagyománytisztelet nem az ezen való kesergés, hanem ha megnézzük: egy mondjuk 15 ezres magyarországi kisvárosban (hiszen a magyarságát tekintve Kassa ezzel egyenértékű!) megél-e egy könyvesbolt. Piaci alapon, mert ugye ők nem pályázhatnak az NKA-nál vagy akárhol a működésre. Ha megél egy könyvesbolt egy ekkora közösségből, akkor előbb-utóbb úgyis nyílik egy magától. Ha meg nem - akkor (a működtetők, a tisztelők, a vásárlók lelkesedésének dacára is) a könyvesbolt eddig is szimbólum volt. Amíg működött. Kemény dolgok ezek, de hát a legtisztább reálisan nézni a dolgokat.
kp