Bruce Springsteennek nem kell I’m The Boss-feliratú bögre ahhoz, tudjuk: ő a Főnök. És egy főnöknek igaza van. Akkor is, ha best of lemezt jelentet meg. Erre most jó oka van, együttesével, a The E Street Banddel Európában koncertezik.

Vendégségbe megy tehát, ilyenkor illik ajándékot vinni. Nos, ő egy tetszetős válogatással lepte meg szeretteit, több millió rajongóját. A Főnök remek formában van. Az ő korában a férfiak már érzelmesen beszélnek a daliás időkről, de ő nem a régi nagy sztorikból él, hanem sorra adja ki a fénykorára emlékeztető remekléseket, lásd a Working On A Dream című fickós munkát. 

A most publikált válogatás az E Street Band legjobb számait tartalmazza. Persze ezek a klasszikusok csak afféle kedvcsinálók, mert a Főnököt élőben kell nézni, mert a műsor úgy teljes, ha látjuk a kamionosok szénné barnult bal kezét a magasban, a Főnök izzadt mellkasát, és azt az energiát és precizitást, melyet olyan ámulattal néznek a rajongók, ahogy az apákat nézik a garázsban a fiúk, amint megszereli a Roby rotációs kapát.

Bruce Springsteenről a Világ Ifjúságában olvastam, valamikor a Born In The USA megjelenése idején, aztán amikor a Csak fiataloknak című Komjáthy György-műsorban hallottam a címadó dalt, és a Glory Dayst, nem érettem, hogy miért őrülnek meg érte az amerikaiak milliói, miért ő a proto-amerikai fazon, levágott csövű kockás ingben, fejpánttal a homlokán. 

Úgy nézett ki, mint aki egy texasi rodeó-show-n királykodik a lökd meg a kecskét állványzata előtt. A 18 számból álló ajánlat remek merítés azoknak, akik most ismerkednek a Boss-szal, hiszen itt van a Born To Run, a Badlands, a Blinded By The Light, a Hungry Heart, a Born In The USA, a Glory Days, a Dancing In The Dark, a The Rising, vagy a legautóbbi gigászi slágere, a Radio Nowhere. 

A Born In The USA-ről négy számot válogattak be, a Greatest Hits mellőzi a kimondottan szólóban készült felvételeket. Meglepő, hogy csak két koncertszám (Because The Night, Fire) szerepel a lemezen, pedig élőben vaskosabban szólalnak meg a dalok. 

Amikor Jon Landau megírta róla emblematikus mondatát (Láttam a rock jövőjét, úgy hívják Bruce Springsteen), még nem tudtuk, hogy akár igaz is lehet. Nos, a Főnök megérkezett a jövőbe, és onnan akár nosztalgiázhat is egyet.


Ajánlott olvasmány
Faith No More-botrány