Naszódi Zsuzsa festőművésznek a magyar kulturális élet ismert alakjairól készült portréi láthatók szeptember 1-től a budapesti Symbol Art Galériában, a Zsidó Nyári Fesztivál keretében.
Naszódi Zsuzsa arról beszélt az MTI-nek, hogy számára a legizgalmasabb téma az ember, a személyiség maga, s ebből adódóan 12 éve főleg portrékat fest.
Dés László
Olajfestékkel dolgozik vászonra, nagy alakú, 100x160 centiméteres arc, egész- vagy félalakos portrékat készít. Modelljeinek egy kép elkészüléséhez 16 órát kell ülniük, általában nyolc alkalommal jönnek és 2-3 órát töltenek a műteremben - magyarázta.
"Amikor az ecsetem elé kerülnek a "páciensek", különböző lelkiállapotban vannak, de végül is nagy élmény, izgalmas kaland ez a fajta találkozás, és számomra meg nem unható" - hangsúlyozta a művész.
A portréfestészet intenzív figyelmet követel a festőtől, a modelltől pedig őszinteséget, így együtt izgul a modell és az alkotó a "végeredményért" - mondta.
Naszódi Zsuzsa tavaly áprilisi Portré és modell című kiállításáról Radnóti Sándor azt írta az Élet és Irodalom című hetilapban, hogy "saját portrénkkal találkozni sorsesemény... Szembenézünk magunkkal."
A portréfestészet a XVI. században lett önálló festészeti műfaj, virágkora a XVIII. századra tehető. "A portréfestészet nem csak abból áll, hogy valaki valakit lefest vagy megfest ... a portréfestészet mögött hierarchia áll, a kultúrának, a szellemi életnek egy rétegezettsége" - írta a műfajról Esterházy Péter író.
