Lassan tönkreteszik a történelmi Károly-hidat Prágában a turisták, akik habozás nélkül magukkal viszik emlékül a híd egy-egy darabját.
A híd két kőkorlátját 30, a XVIII-XIX. századból származó szobor díszíti. A sokévi rombolás miatt több eredeti szobornak már csak a mása látható.
Ajánlott olvasmány
Ókori romokat romboltak az amerikai katonák
Rablók ásták ki a több ezer éves műkincseket
"Az elektromos kerítés nem tud mindent megvédeni, mert akkor a riasztók állandóan megszólalnának, amint valaki a szobrok közelébe megy - közölte Petra Hoftichová, a szobrok védelmével megbízott történész. - A most ellopott kard bronz eredetije már régen eltűnt, és egy, a bronzhoz hasonló színű fémmel bevont fakarddal pótoltuk".
Elmondása szerint a biztonsági kamerák felszerelése óta mindazonáltal csökkent a vandalizmus a Károly-hídon.
Apropó
A turista érdekes kreatúra. Közvetetten is rombolja környezetét, hiszen a leginkább környezetbarát utazási formát, a vonatozást csak öt százalékuk veszi igénybe, a többi autózik, buszozik, vagy repülőzik; továbbá szemetel gátlástalanul; orrba-szájba folyatja a szállodában a vizet és égeti a villanyt, mert nem otthon van, nem neki kell fizetni; a természetes vizeket pedig napolajjal "gazdagítja". De ezek mellett még a közvetlen rombolásba is beszáll. A turista kényszeresen gyűjt. De nem feltétlen emlékeket. Nem, neki kézzel fogható bizonyíték kell arról, hogy hol, mit látott. Az még a jobbik eset, ha valaki az egész nyaralást a videokamera, vagy a fényképezőgép objektívján keresztül látja, mert az utolsó fűszálat is meg akarja örökíteni. A rosszabbik – és minősíthetetlenül suttyó – megoldás pedig az, ha fogja és zsebre teszi az értékes látnivalók egy darabját. Miért ne? Végül is fizetett érte… Az országok meg számolgathatnak, hogy mi számít inkább nekik: a turista által az országban elköltött pénz, vagy a turizmus által okozott – sokszor jóvá tehetetlen – károk.
Morfond Irma
A turista érdekes kreatúra. Közvetetten is rombolja környezetét, hiszen a leginkább környezetbarát utazási formát, a vonatozást csak öt százalékuk veszi igénybe, a többi autózik, buszozik, vagy repülőzik; továbbá szemetel gátlástalanul; orrba-szájba folyatja a szállodában a vizet és égeti a villanyt, mert nem otthon van, nem neki kell fizetni; a természetes vizeket pedig napolajjal "gazdagítja". De ezek mellett még a közvetlen rombolásba is beszáll. A turista kényszeresen gyűjt. De nem feltétlen emlékeket. Nem, neki kézzel fogható bizonyíték kell arról, hogy hol, mit látott. Az még a jobbik eset, ha valaki az egész nyaralást a videokamera, vagy a fényképezőgép objektívján keresztül látja, mert az utolsó fűszálat is meg akarja örökíteni. A rosszabbik – és minősíthetetlenül suttyó – megoldás pedig az, ha fogja és zsebre teszi az értékes látnivalók egy darabját. Miért ne? Végül is fizetett érte… Az országok meg számolgathatnak, hogy mi számít inkább nekik: a turista által az országban elköltött pénz, vagy a turizmus által okozott – sokszor jóvá tehetetlen – károk.
Morfond Irma
