Húsz éve, 1989. szeptember 4-én hunyt el Georges Simenon belga író, Maigret felügyelő szellemi atyja. Simenon Liege-ben született 1903. február 13-án; a gimnáziumot félbehagyta, 16 éves korától dolgozott: volt péksegéd, könyvesbolti eladó, újságíró gyakornok - pályafutása azzal ért véget, hogy szatírát írt főnökeiről.
1923 és 1933 között (állítólag 16 különböző álnév alatt) írt ponyvaregényei állandó anyagi biztonságot teremtettek számára, még jachtra is tellett. Ennek fedélzetén írta meg 1929-ben első Maigret-művét, A lett Pietr furcsa esetét. Nem egészen öt év alatt eljutott a tizenkilencedik regényhez, ekkor azonban ráunt, és nyugdíjba küldte hősét. Az olvasóközönség és a kiadók azonban kikövetelték Maigret "reaktiválását" és a folytatást.
A Simenonra nyomást gyakorlók között volt a Nobel-díjas André Gide, a Gallimard Kiadó akkori lektora, aki Simenont a "XX. század Balzacjának" tartotta. A második világháború után néhány évig az Egyesült Államokban és Kanadában élt, ekkor írta néhány legjobb könyvét, például a Levél bírámhoz és a Piszkos volt a hó címűt.
1950-ben második feleségével Svájcba költözött, de a házasság nem sikerült, az író visszaemlékezéseiben "pokoli szimfóniának" nevezte, s egyszer öngyilkosságot is megkísérelt. Megszállottja volt a szexualitásnak, s azt állította, hogy összesen tízezer nővel került közelebbi kapcsolatba. Volt úgy, hogy egy nap hárommal is, mert egyszerűen meg akarta érteni a nő szubsztanciáját.
A teljes harmóniát végül második neje fiatal szobalányával találta meg, akivel Lausanne-ba költözött. 1972-ben abbahagyta a regényírást, s megírta elmélkedésekkel párosuló visszaemlékezéseit.
1977-ben irodalmi archívumát Liege egyetemének ajándékozta, ahol létrehozták a Simenon Alapot és a szerzőnek szentelt kutatóközpontot. 1978-ban egyik lánya öngyilkos lett, a súlyos megrázkódtatás után végleg visszavonult, csendben, nyugdíjas kishivatalnokként élt.
Népszerűségét két dolognak köszönhette: egyrészt jó író volt, számos regénye és novellája tanúskodik erről. Másrészt Maigret alakjával a kispolgári életvitelű, józan gondolkodású, ám a bűnösöket is bölcsen megértő átlagembert emelte irodalmi rangra. Népszerű színészek játszották filmen a felügyelőt: Jean Gabin, Rupert Davies, Heinz Rühmann, Michel Simon. Maigret sikerét jelzi, hogy 1966-ban a belgiumi Delfzijl városkában szobrot állítottak neki. Simenon A londoni férfi című könyve szolgált Tarr Béla 2008-ban bemutatott, azonos című filmjének alapjául.
Simenon 1940 nyarán gyomorpanaszaival orvoshoz fordult, akik azt jósolták neki, csupán két éve van hátra. Valójában még negyvenkilenc, rendkívül termékeny esztendőt élt meg, s 1989. szeptember 4-én lausanne-i otthonában hunyt el.
