Mi történik, ha a színház kikerül az utcára? Ha elszabadul, és a legváratlanabb pillanatokban jön szembe velünk a városban. Múlt héten csütörtöktől vasárnapig kortárs táncosok sokkolták a járókelőket. Már, ha azok hagyták magukat. Beszámoló a Tánckommandóról és interjú a szervezőkkel.
Az ember hozzá van már szokva sok mindenhez, ha a városban jár-kel. Tudja, hogy melyik utcában merre kell szlalomoznia, ha ki akarja kerülni a szórólapozókat és adománygyűjtőket. Elfordítja a fejét, ha nem akarja látni a hajléktalanok nyomorát. Ha bármi furcsát - veszekedést, verekedést, bolond embert stb. - lát, hall, akkor úgy kell csinálnia, mintha nem vett volna észre semmit. Megszokta, hogy, ha utcán van nem néz sehova - pláne nem egy idegen szemébe -, hisz úgy sem ér rá, siet. Azt meg pláne megszokta, hogy ha kedve tartja, ő megy a színházba, nem pedig a színház jön oda hozzá.
A Tánckommandó résztvevői úgy döntöttek, kicsit kibillentik a világot ebből a (jól?) működő egyensúlyból. A Body Moving egy kortárs táncot népszerűsítő akciósorozat, amely augusztus szombatjain a Gödörnél hozta mozgásba ingyenes táncóráival az önként jelentkezőket, most azonban "agresszívebb" eszközökhöz nyúlt, a Body Moving akcióhoz csatlakozó, a hazai kortárs táncélet színe-javát alkotó művészek nem kérdezték, hogy ki akar kortárs táncos örömökben részesülni és ki nem: egyszerűen színházi térré tették az utcát, a tereket, az aluljárókat, így a Deák téren, a Nagykörúton, az Andrássy-n, a Mammutban és egyéb gyalogos-közlekedési csomópontokon futhatott bele a városlakó a tánc nyelvét beszélők csoportjaiba.
Persze még így is lehetett úgy dönteni, hogy a berögzült rutinok szerint, sietve/ zavartan/ közönyösen/ felháborodva/ undorral (mindenre volt példa) elhaladjunk a "zavarkeltés" mellett, végül is ez a legbiztosabb: ha nem csinálunk semmit, biztos, hogy nem csinálunk semmit rosszul. Már pedig ki tudja, hogy kell egy ilyen esetben viselkedni?

"Mi van?! Elmentek otthonról?" - kiáltja a furgonjából kikönyökölő férfi, a Deák térnél egy út menti fára csavarodott embernagyságú bebábozódott fekete izének. Bármi is legyen az, biztos, hogy nem normális, gondolja Góbi Rita performanszának egyik előadójáról. A báb (Székely Szilveszter) lemászik a fáról, elindul a lépcsőn lefelé, nagyon úgy tűnik, hogy az aluljáróban van találkozója egy másik bebábozódott lénnyel (Egyed Beáta). Így ott már ketten keltenek feltűnést. Helyben születő, dobos, hegedűs zenére (Gyulai Csaba) tekergőznek, csápjukkal integetnek, megérintik egymást és a bátrabb, hozzájuk odamerészkedő bámészkodókat.

Fotó: Björn Behrens
"Mi van nem tetszik a modern táncművészet?"- teszi fel a kérdést egy kamaszcsapat egyik tagja a többieknek. "Jéééézusom!" - válaszolja egyikük, majd fejüket elfordítva, a lehető leggyorsabban elhagyják a gyanús helyszínt.
A Body Moving hagyományteremtő szándékkal, idén első alkalommal került megrendezésre, az esemény első része a Tánc Mindenkinek volt, amikor a Gödör Klub zöld parkjában neves hazai táncosok tartottak ingyenes órákat. Majd a Tánckommandó következett, amely meglepetésszerű, váratlan utcai tánc produkciókkal töltötte meg Budapest köztereit. A fellépők között szerepelt a magyar kortárs tánc színe-java: Andaxínház, Batarita Társulat, a Budapest Tánciskola növendékei, Góbi Rita Társulat, Hodworks, Juhász Kata Társulat, Magyar Mozdulatművészeti Társulat, PR-Evolution Dance Company, radioballet, Tünet Együttes, Zero Balett, Gold Bea és Kövesdi László, Kulcsár Vajda Enikő Ladjánszki Márta és Varga Zsolt, Nagy Andrea és Dombi Kati valamint Pataky Klári.
Nem lehetett tudni, ki a táncos, ki a statiszta és ki a véletlen arra járó. A táncosok (Szász Dániel, Vadas Tamara, Góbi Rita, Furulyás Dóra) elvegyültek a forgatagban, sokszor nem csináltak semmi kirívót, máskor tollasozni kezdtek, esetleg hirtelen prezentáltak egy akrobata mutatványt. De legtöbbször - ahogy az előadás két narrátora éleslátóan megjegyezte - "minimalista" stílusban mozogtak, mint bárki más.
Peer Krisztián és ifj. Sebő Ferenc mint egy focimeccset, úgy közvetítették az előadássá kinevezett életszelet eseményeit, persze, akár egy hozzáértő színikritikus rögtön elemezték is a látottakat.

Pataky Klári sokkal egyértelműbbé tette, hogy előadás van, Basta cosí! című előadását vitte ki az utcára, mely azzal kezdődik, hogy a táncosok hangosan visszaszámolnak 10-től egyig.

a Basta cosí! című előadásban
A Deák tér és a Sütő utca találkozásánál lévő kis szeglet valódi színházi térré alakult, a nézők félkörívben foglalták el helyeiket, a metrókijárat épületének szürke burkolatú fala jól működött, mint minimáldíszlet, a feszes tempójú, háromszereplős, élő harmonikamuzsikára (Huszár Mihály) előadott koreográfia tíz percre lelassította az időt. A járókelők megálltak, egymástól kérdezgették, hogy mi folyik itt. Az előadás végén pedig egy bátortalan taps után mindenki ment a dolgára.
Erdődi Kati: Célunk, hogy új közönséget érjünk el és szélesítsük a tánc iránt érdeklődők körét. Mivel a tánckommandó a város közterein, illetve a hétköznapi élet színterein zajlik, sokak számára ez lehet az „első találkozás“ a kortárs tánccal.
Kőhegyi Lonci: A programok időzítése sem véletlen, hiszen a nyárvégi holtszezonra tettük és évadnyitó akciónak szántuk.
A táncoltatós hétvégéken az ment oda a Gödörhöz, akit érdekelt a tánc, de mit akartok elérni azzal, hogy gyanútlan járókelőket "sokkoltok"?
Pintér Gábor: A Tánckommandó nem akart „sokkoló” akció lenni. Azt akartuk, hogy kizökkentsen a napi rutinból, megmosolyogtasson, esetleg elgondolkodtasson. Célunk az volt, hogy mindenki egy izgalmas, szokatlan élménnyel hagyja el a helyszínt, hogy később otthon vagy baráti társaságban azt mondja: „Képzeld, mi történt velem!” Ha valakiben nyomot hagy egy ilyen akció, az talán nyitottá válik arra, hogy a közeljövőben egy másik térben is megismétlődhessen egy hasonló találkozás.
Miért jó egy kortárs tánc iránt nem különösebben érdeklődő járókelőnek, ha szembe jön vele a kortárs tánc az utcán?
Kőhegyi Lonci: Mivel a tánc nyelvét nem olyan egyszerű megérteni, ezért sokan megijednek tőle. Ha szokatlan körülmények között, játékos formában találkoznak ezzel a dologgal, talán meg tud változni ez a hozzáállás.
Mennyire volt sikeres a rendezvénysorozat?
Kőhegyi Lonci: A Tánc Mindenkinek szerintem a várakozásainkat is felül múlta. Szombatról szombatra több százan jöttek el és vettek részt az órákon. Ráadásul, aki egyik szombaton kipróbálta, az már nagy valószínűséggel nem hagyta ki a következő hétvégét sem. Jó volt látni sok, számunkra új arcot önfeledten táncolni a parkban, majd lazítani és a táncról beszélgetni.
Erdődi Katalin: A Tánckommandó esetében már nehezebb a sikert mérni, hiszen itt alapvetően a meglepetés erejére építettünk, arra, hogy az emberek „belebotlanak“ majd az akciókba. Ez így is történt és sikerként elsősorban az könyvelhető el, hogy tapasztalataink szerint az emberek nemcsak megálltak és rácsodálkoztak a táncosokra, hanem elidőztek és végignéztek egy-egy akciót. Sokan kérdezősködtek utána és érdeklődtek a művészek iránt.
Mit szóltak a táncosok a kezdeményezéshez?
Erdődi Katalin: Ami a Tánckommandót illeti, a társulatok, illetve az alkotók egy részének már volt tapasztalata köztéri akciók, performanszok terén, ám voltak olyanok is, akik először vállalkoztak ilyenre. Amikor első ízben megkerestük a társulatokat, illetve közzétettünk egy nyílt felhívást, hihetetlen jó volt látni, hogy a művészek a legkülönfélébb ötletekkel álltak elő, úgy tűnt, mindenkinek megmozgatta a fantáziáját ez a kihívás.
A szakmából mindenki egyetértett azzal, hogy az utcán népszerűsítsétek a kortárs táncot?
Pintér Gábor: A programmal egy keretet kívántunk biztosítani a kortárs táncélet szereplőinek a megmutatkozásra, így aki egyetértett a kezdeményezéssel, csatlakozhatott vagy az egyik, vagy a másik programhoz. Nagyon sok támogatóra találtunk és lelkes szakemberre, ami leginkább a Tánckommandónál mutatkozik meg: a hazai kortárs táncszakma kis méretéhez viszonyítva meglepően sok, 16 társulat csatlakozott. Természetesen egy program sem lehet teljes körű, de úgy gondoljuk, hosszútávon, a teljes táncszakmát szolgálhatja.
Lesz még az évben valamilyen folytatása a Body Movingnak?
Mivel a Body Movingot évadnyitó kampánynak terveztük így, ilyen formában évközben nem lesz folytatás. Szeretnénk a programon résztvevőket, az érdeklődőket évközben is folyamatosan tájékoztatni hasonló rendezvényekről, fontos előadásokról, kurzusokról, workshopokról. Az eddig kapott pozitív visszajelzéseknek is köszönhetően már gondolkozunk a Body Moving 2010-es folytatásán.