A Javaslap és a Kultúrpart lélek rovatának rendszeres olvasói, előadásaim hallgatói tudják, hogy két éve foglalkozom a 2012-hez kapcsolódó, illetve a valójában már 2008 őszén összeállt, erre vonatkozó konstelláció-sorozat lehetséges értelmezésével. Sőt, már 98/99-ben, egy két éves ciklusban megnyilvánultam az akkori tanításokról, amiknek meglátásom szerint több szinten közük volt és van a mostani és a jövőben várható időszakhoz. A „2012”-t úgy tekintem, mint egy új világrend születésének markáns kezdetét, a régi összeomlásának folyamatában egy kiemelt időminőséget. Így „2012 már elkezdődött.”
Jelen írásom a legutóbbi e témájú értekezés folytatása. Ez az írás a Javaslap szeptemberben megjelenő számában is olvasható. Most szeretném tovább követni a várható folyamatokat, s főleg – ami az asztrológus dolga – az időszerű tapasztalni, tanulni valóinkat. Mindezt úgy, hogy inkább az őszi hónapokra és hazánk sorsára fókuszálok. Némi, „tavaszi, nyári szünet” után azok a konstellációk ismét összeállnak, és még újabb csatlakozik hozzájuk a Szűz illetve a Skorpió havában, amik a 2008 őszétől felvetett problémák és változtatandók mögött húzódnak. Magyarán ezek újra felvetődhetnek, - könnyen lehet, hogy más köntösben, mint nehézségek, krízisek -, illetve megmérettetünk újfent, hogy mindebből mennyire értettük meg a leckét. Noha jelenleg és az elmúlt hónapokban is jócskán tapasztalhatóak, lesznek is érzékelhetőek olyan jelenségek, amik hátterében szóban forgó tanítások állnak.
Én előre „borítékolom”, hogy az első oszlopba közösségi és globális szinten kevés dolgot sorolhatunk. Az egyéni személyes emberi dimenzióinkban (legalábbis remélem, hogy minél többen), jelentősebb eredményeket könyvelhetünk el.
Valószínűnek tartom, hogy a harmadik oszlop lesz sajnos a legnépesebb, vagyis nagyon sok mindenben kényszerek hatására sem változtattunk (legalábbis ami az eddigi külső késztetéseket illeti), vagy csak tényleg a felszínt kapargatva. Az ugyanis nyilvánvaló, hogy változnunk kell – az élet egyik alapköve amúgy is ez –, s az is, hogy most mélyebben, lényegibben, és talán egy sűrűbb időforgatókönyv szerint, ahogy eddig erről már sokat írtam. Meglátásom szerint az is, hogy mindez kényszerek nélkül nem megy, ám amit külső krízisnek, katasztrófának, problémának érzékelünk, ne feledjük, hogy azt is mi gerjesztjük múltunk, karmánk, tudattalanunk által, s hogy ezek lényegileg egyet jelentenek. Mindezek közül vannak és lesznek olyanok, amikhez közvetlen vagy közvetett közünket formális logikával is felismerhetjük pusztán oksági alapon, és lesznek olyanok, amikhez való kapcsolódásunkat és felelősségünket az analógiás gondolkodás, a teremtési elvek összefüggéseibe való belátás által érthetünk meg.
Ami bizonyos, hogy mindaz a tapasztalni való és annak tanulási szükségessége, ami előttünk áll, tőlünk függ, a mi felelősségünk, mi alakítjuk, mi teremtjük, ezáltal a mi szabad akaratunkból áll a következményekkel megfelelően bánni, feloldani és a jövőnket alakítani. Valójában az írásaimnak ez a létrehívó oka, vagyis ha az ember nem lenne szabad és tudatos lény, akkor nem is lenne érdemes mélyebben elgondolkodni ezeken a konstellációkon, és mindezek kapcsán az előttünk álló időkön. Ez ügyben néhány buktatóra szeretném felhívni a figyelmet, amik az önismeret, vagy önébredés hiányából, avagy a gyökerében a nem-tudásból származnak, mint esetleges hibás, téves megítélések, amik aztán torz tapasztalatokat szülhetnek.
Az egyikről már sokat írtam, ezért most csak visszautalok, ami a direkt jóslásokat, próféciálgatásokat illeti. Az ilyen jövendölésekhez való megfelelő hozzáállás kulcsfontosságú, óriási csapdát rejthetnek, és csakis egy nagyon-nagyon magas, letisztázott, felébredt tudatszinten értelmezhetőek, ha egyáltalán egy olyan dimenzióban mindennek van létjogosultsága.
A másik nagy „banánhéj” lehetőségnek azt látom, ha elkezdjük azt gondolni, hogy mindez tőlünk független, vagy ha nem is teljesen az, de mégsem áll olyan mértékben rajtunk, hogy bármit is tehetnénk. Az önismeret által felébredő ön- és sorstudatosság megszüli a hitet és a realitást. A hit és realitás pedig alapja bármilyen spirituális útnak, ami a felébredés, vagyis végső természetünkre való ráébredés lehetőségét kínálja. Vagyis ha hiszünk önmagunkban, és hiszünk a végső valóság összefüggéseiben, akkor nem mondunk olyan ostobaságokat, hogy pl. „egy fecske nem csinál nyarat” vagy, hogy „én olyan kicsiny porszem vagyok a világban és az univerzumban, hogy rajtam úgysem áll semmi”.
Ha mindenki így gondolkodna és élne, akkor a világ hogyan változhatna. Másrészt pedig az, hogy ha egyetlen egy ember tudatszintje emelkedik, akkor hat személyiségén, - beleértve gondolatait, szavait, tetteit, érzelmi, akarati, sőt ösztön működését - a viselkedésén keresztül egymásra, tehát megváltozik a relációja a másik emberrel, ezáltal megváltoznak a társadalom alapsejtjeinek a minőségei. Gondolok itt a barátságokra, a férfi-nő kapcsolatokra, ami a kisebb társadalmi csoportosulásoknak, lásd családnak, szellemi és szimpátia alapon szerveződő embercsoportoknak az építőkövei, a családok, embercsoportok pedig létrehozzák magát a társadalmat. Az egyén pedig a tudatszintjénél fogva projiciál magának vezetőket, ugyanúgy, ahogy a csoportok.

Most pedig vizsgáljuk meg először is azt, hogy a szeptember közepén újra összeáll a Szaturnusz-Uránusz oppozíció, Neptun 150 fok, és a recepciós állású Uránusz-Neptun közötti 30 fokos fényszög. Ehhez a változó jegyekben történő harmadik összeállás, ami a konstellációk újratalálkozásának asztrológiai logikája szerint elvileg a megoldását, vagy ha nem vettük ki belőle a tapasztalatot, akkor a válság további elmélyülését, krónikussá válását, vagy egy következő krízis magvának az elvetését hordozza magában. Ha egy földönkívüli most idejönne planétánkra, akkor azt mondhatná, hogy itt minden szinten, a külvilágban, a belsőnkben, a társadalomban, a lélek, a biológia, a külső és a belső környezet dimenzióiban az emberiség a bizonytalanságot tapasztalja, aminek a másik oldala, vagyis a tanítása nem más, mint bizonyos struktúráknak, vagyis gondolatmintáknak, szokásmechanizmusoknak a feloldása és szubsztilisabbá tétele, avagy a gondolkodásunk, szemléletünk finomodása, intuitívabbá, átérzőbbé, és szeretetteljesebbé válása, pontosabban mind ezt kívánja meg.
Másfelől a szabadság és felelősség, az önkorlátozás újraértelmezése, vagyis e tekintetben gondolkodásmódunkat, szemléletünket szükséges megreformálni, és egy új dimenzióba helyezni. Ennek külső folyományaként nyilvánvalóan, mint minden forradalomnál, átalakulásnál, régi és új szemlélet és erők egymásnak feszülése s dinamikája, az elengedendőnek a féltése, ebből fakadó felelőtlenség és látszólagos szabadságvesztés félelme, valamint az elkapkodott és felszínes intézkedések hisztéria és pánikkeltő mozdulatok, mint öntudatlan és spontán reflexek bekövetkezhetnek. A jó forradalmár nem lázad, hanem koncepciója, stratégiája van.

Akármelyikről is van szó, még az öntudatlanabb, „gonosz” szándékok mögött is az ego bizonytalansága és újrarendeződésének szükségessége áll, s ha az áldozat oldaláról nézzük, akár egy valóságos, akár egy hír szintjén gerjesztett, vagy éppenséggel egy mesterségesen előállított vírusról is van szó, mint veszélyeztetettség, vagyis az énünk fenyegetettségének a megélése megszülheti azt a változást, amit a konstelláció úgymond „el akar érni”. Ezért hívtam fel a figyelmet a cikkem elején arra a bizonyos táblázatra, hiszen ennek mentén továbbgondolkodhatunk, hogy nekünk, személy szerint miben érdemes és tudunk változni, változtatni, s ezzel hogyan hatunk a világra, milyen folyamatokat gerjesztünk.

Voltaképpen ami ezt a konstellációt illeti ősszel, valóban kiújulhatnak válságok, akár más formában, más életterületeken, ahol elképzelhető, hogy a túlságosan tüneti kezelések már nem lesznek elegendőek. Így az adott fényszög-formációk és jegybéli elhelyezkedésük mundán analógiájának megfelelő események, főleg s ezek összefüggése alapján általuk érintett földrajzi területeken „éreztethetik hatásukat”. Így például akár a földrengések, csuszamlások, szélsőséges időjárás, vallási-társadalmi kiéleződő ellentétek, kozmosszal való kapcsolatunk más akár problematikus jelzései, légi-katasztrófák, kötött pályás elektromos közlekedés, s az egymással pókhálószerűen összefüggő, vélhetően valamilyen mértékben fokozódó gazdasági-, ökológiai-, politikai-, s energiaválság, illetve ezen rendszerek átalakulása bizonyára bejelez, akár egy hosszabb, sajnos akár átmenetileg egy negatív folyamat kezdő akkordjaként. Mindezek mértékét nem lehet pontosan megmondani, nem is dolgom, s egyébként is megértettségi szintünktől függ.
Ami pedig a novemberben összeálló Szaturnusz-Plútó kvadrátot illeti, arról az előző cikkem végén már írtam néhány gondolatot, most ezt fűzném tovább; azt gondolom a hatalom, a felelősség és a tudattalan tartalmak kapcsolatát kell mélyebben megértenünk, a középpontba helyeznünk, és tudatunk teljességébe integrálnunk, hogy akár kicsiben, akár nagyban végre tudjuk hajtani azokat a szükséges változásokat, amiket mindez a külvilágban jelent. Így pl. rejtett és látható erő- és energiaforrások megtermelésének, elosztásának, az ebből fakadó értékek áramoltatásának, felhasználásának a módja. Mindezeknek az erkölcsi alapjai, ezekhez való szellemi hozzáállás, a vezetők és vezetettek, társadalmi erők és csoportok egymáshoz és hatalomhoz való viszonya, vagy éppenséggel iszonya átrendeződhet és fokozódhat. Azt gondolom, hogy mindebben érintettek a nagyobb struktúrák és rendszerek, az infrastruktúra, a gazdaság, a politika, a katonapolitika, a hatalmi rendszerek, és természetesen a nagyobb környezeti biológiai lélektani, vagy akár kozmikus rendszerek.
Korábban már írtam a Plútó Bakban való haladásáról, a társadalmak felnőtté válásának szükségességéről, abban az egyén felelősségvállalásának problematikáját és ennek tényleges megoldását mindez megköveteli, és még ha kényszerek árán is, akár meg is segítheti. S mind a szeptemberi, mind a novemberi konstellációk, amik persze összeérnek egymással és összefüggenek, és jóval nagyobb hatókörrel érvényesek, mint ahogy azt első megközelítésre gondolnánk, szóval mindennek a megfelelője a természeti erőkben is megtalálhatóak. Ne feledjük, hogy a tapasztalható Világ valamennyi dimenziójában érvényesek mindig az aktuális feladataink. Nyilvánvalóan, hogy az éghajlat, a természet is ezen analogikus összefüggések alapján fokozottan jelezni fog, ahogy az ember által használt technika, illetve az ember biológiai rendszerei is megadják a maguk tanító figyelmeztetéseiket. Egy a fontos, hogy a mögötte húzódó üzenetet átlássuk, sőt tudatos emberként magunkban konstruktív módon beépítsük, és éberen akár elébe is menjünk a változásoknak.

Mindez Magyarország esetében: azért érdekes, mert magyarok vagyunk, a Szaturnusz-Uránusz oppozíció a 2-es 8-as házunkat érinti, akár a feltételezett ország, illetve a bizonyosan ismert köztársaság horoszkóp vonatkozásában. Így a pénzt, az értékrendünket, az erőforrásainkat, illetve az átalakulási képességünket. Tehát nekünk ez az időszak nem könnyű, mint ahogy ez észre is vehető, hiszen 2008 őszétől elkezdődtek ezek a planétaállások. Ez a válság, nehézség elmélyülhet, vagyis még nehezebb lehet a helyzet a különböző körülményekben az ősz folyamán hazánkban. Mindez pedig megszülheti azt, hogy erőforrásainkra jobban odafigyelünk, megbecsüljük, és képesek legyünk nemzetlélektani értelemben is átalakulni, fejlődni értékrendünk átalakításával, így nem kell erőforrásbeli, pénzügyi szűkösség, nemzetközi és természeti szorítókörülmények közepette újabb válságokat megélnünk, illetve tovább mélyülnünk.
Ami pedig a Szaturnusz-Plútó kvadrátot érinti, az azért érdekes, mert a köztársaság horoszkópja bak aszcendensű, mind a Szaturnusz, mind a transzcendens bolygók is az aszcendens 12-es ház illetve 1-es ház érintettségében találhatóak. Ez jelentheti azt, hogy Magyarországon társadalmi, politikai, sőt akár alkotmányi, jogi, gazdasági, pénzügyi, adórendszeri szerkezetben történhetnek jó esetben tudatos, konstruktív hosszú távú felelős stratégiára épülő reformok vagy kényszerek hatására beiktatandó megszorító intézkedések, s ami a legrosszabb verzió, összeomlás közeli helyzetek, illetve fokozódó társadalmi, politikai feszültség. Még ha ez a legkevésbé kívánt helyzet valamilyen módon bekövetkezne, ne felejtsük el, hogy minden folyamat mögött lássuk a fejlődési lehetőséget, amiért tulajdonképpen mindez történik érdekünkben.
Miként találhatom meg ezen nagyobb léptékű folyamatok üdvössé tételében a helyem, mit tehetek időszerűen egyéni életemben szűkebb és tágabb környezetemben az egyéni és közösségi változásért? Hogyan kíván személyiségváltozást a környezettudatosabb lét, mentális, lelki, fizikai értelemben? Merthogy azt kíván. S mindezt hogyan tudjuk megvalósítani a mindennapi életünkben? Érdemes ezekkel a kérdésekkel az itt leírtakhoz képest még bővebben is foglalkozni. Éppen ezért érintem e témát előadásaimon is, ahol párbeszédre is van lehetőség. Az előadások időpontjairól a Javaslapban és itt a Kultúrpart Túlpart rovatában is lehet informálódni.