Több évtizednyi szünet után ismét láthat szitatungákat a Fővárosi Állat- és Növénykert közönsége. A Közép-Afrikában őshonos antilopok összeszoktatása a napokban fejeződött be.

Befejeződött a szitatungák összeszoktatása a Fővárosi Állat- és Növénykertben, így a közönség már együtt láthatja a három, eredetileg Nyugat-Afrikában őshonos antilopot. Az állatok már korábban megérkeztek Budapestre, ám a karantén időszak letelte után még össze is kellett szoktatni a más-más helyről érkezett egyedeket. A két nőstény, Teri és Toby a Varsói Állatkertből érkezett, s mindketten 2007-es születésűek. Az ötesztendős, Peti nevet viselő hím korábban a Prágai Állatkert lakója volt.

A három szitatunga az egykori Bölényház kifutójában, a vörös vadbivalyok szomszédságában kapott helyet. Ez a kifutó – mivel környezeténél mélyebben fekszik – kedvez a dagonya kialakulásának, a szitatungák azonban éppen az ilyesfajta, mocsaras környezetben érzik otthon magukat a szabad természetben is. A három állat összeszoktatása egyébként remekül sikerült, ám Petinek időnként kisebb nézeteltérése alakul ki a szomszédos vörös vadbivalyokkal: a szomszéd vezérhímmel kölcsönösen fenyegetik egymást a kerítésen keresztül.

A szitatunga (Tragelaphus spekeii) – néha hívják szitutungának is – ezen a bantu nyelvek szókészletéből származó néven vált ismertté: szinte minden európai nyelven ugyanígy nevezik. A faj Közép-Afrikában honos, Kameruntól Tanzániáig, illetve Szudántól Botswanáig számos afrikai országban előfordul. A faj felfedezése Philip L. Sclater (1829-1913) brit jogász és zoológus nevéhez fűződik. A kifejlett állatok tömege – ivartól, életkortól és tápláltságtól függően – 50 és 125 kg közötti, hosszuk 115-170 cm, marmagasságuk pedig 75-125 cm. A hímek 50-90 cm hosszú tülkös szarvat viselnek, barnás színű szőrzetük pedig jóval sötétebb árnyalatú, mint a nőstényeké. A szitatungák vemhességi ideje 250 nap, ellésenként csak egy utód jön a világra. A fiatalok egy-másfél éves korban érik el az ivarérettséget, élettartamuk pedig akár 15-20 év is lehet.