Megszédíthet-e az utazás? Ezt a kérdést boncolgatta a párizsi Le Monde, visszatérve a Mona Lisa elleni legutóbbi, még nyáron történt "merényletre": a Louvre egyik látogatója teát löttyintett Leonardo da Vinci remekművére.
Az esetről szóló beszámolók egy része a "Stendhal-szindrómának" tulajdonította az esetet: a világjáró turisták egyszerűen megrészegülnek az általuk megtekintett művek szépségétől, "fejükbe száll" a látvány. Mona Lisa teájának esetében ugyan nem erről volt szó, hiszen a merénylő már évek óta francia földön élt, de a nemzetközi turizmus növekedésével mind gyakrabban esik szó az említett szindrómáról, amelyet 1990-ben írtak le először - főleg Firenze kapcsolatban.
A jelenséget egy olasz pszichiáternő figyelte meg és keresztelte el a nagy francia író egyik művére utalva. A firenzei Santa Maria Nuova kórházban dolgozó Graziella Magherininek gyakran akadt dolga olyan turistákkal, akiket "kiborított" az Uffizi képtárban látott remekművek szépsége. Főleg 40 év alatti, egyedül élő és egyedül utazó nőknél fordult elő ez a tünetegyüttes: szédülés, fulladás, szívritmuszavar, hallucinációk és identitási zavarok formájában.
Stendhal az 1826-ban kiadott Róma, Nápoly és Firenze című útleírásában számolt be arról az intenzív érzelmi állapotról, amely a firenzei Santa Croce bazilikából távozóban fogta el. Leírta, hogy a látottak nyomán olyan felindulás lett úrrá rajta, amelyben egyesültek a szépművészetek által nyújtott égi benyomások és a szenvedélyes érzelmek; szívdobogás rohanta meg, úgy érezte, elhagyja az élet, és ahogy ment, attól tartott, hogy elesik.
Graziella Maherini 1980 és 1990 között mintegy száz hasonló esetet figyelt meg Firenzében. Franciaországban a párizsi Sainte-Anne kórház pszichiátriai szolgálatának vezetője, Marie-Jeanne Guedj rögzített hasonló tüneteket, amelyek ugyancsak az Arno-parti városban egy francia gimnazistalányon törtek ki, aki osztálylátogatás keretében járt Firenzében. "Félelem kerítette hatalmába, hogy nem méltó a látott remekművekhez, lázba jött, heves izgalom hatotta át, képtelen volt aludni" - írta Guedj. Párizsba való visszatérése után a lány megnyugodott.
Hasonló különleges lelkiállapotokat, depressziós rohamokat vagy szédüléseket más városokban is megfigyeltek a turistáknál. A Jeruzsálem-szindróma a szent városba érkező vallási zarándokokat fogja el: nyugtalanság, stressz, elzárkózási vágy, beteges tisztálkodási törekvés - ezek a fő megnyilvánulásai.
A Párizs-szindróma a francia fővárosban letelepedett japánok közül azokat érinti, akik nem képesek alkalmazkodni az új helyszínhez, és akiket nyomaszt a város, mert nem egészen olyan, mint elképzelték.
