A Rákoskeresztúri temetőben helyezik pénteken 10 órakor örök nyugalomra a 85 éves korában elhunyt Pándi Marianne zenetörténészt.
Pándi Marianne 1924. augusztus 30-án született Budapesten. Tanulmányait 1946 és 1956 között a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zongora- és zenetudományi szakán végezte Kósa György, Ungár Imre és Szabolcsi Bence növendékeként. 1958-tól 1987-ig az Országos Filharmónia Műsorfüzetének, 1969 és 1984 között a Hungarian Music News-nak a felelős szerkesztője volt.
Számos magyar és idegen nyelvű cikk és tanulmány, tudományos és ismeretterjesztő szakkönyv szerzője, a Péterfi István-emlékplakett kitüntetettje, Aranytollas újságíró. Népszerűségét Pándi Marianne mindenekelőtt négykötetes Hangversenykalauzával vívta ki, amelynek kötetei 1972-től kezdve jelentek meg, legújabb kiadása 2005-ben látott napvilágot.
Könyveinek sorát 1960-ban Az olasz zene története nyitotta meg, majd ezt az irányt folytatta a Gondolat Kiadó sorozatában megjelenő kis Monteverdi-kötet, később egy Ravel-biográfia. 1967-ben jelent meg a XIX. századra visszatekintő Száz esztendő zenekritikája című dokumentumgyűjteménye, amelyet 2001-ben Hangászati mulatságok címmel adott ki újra a Mágus kiadó.
Érdeklődését a XX. századi orosz zene iránt három, angol nyelven megjelent munka fordítása mutatja: Robert Craft Stravinskyval folytatott Beszélgetései, Sosztakovics Testamentum című emlékiratai és egy Prokofjev-életrajz, amely New Yorkban jelent meg a hatvanas években, Egy szovjet tragédia címmel.
Népszerűségét Pándi Marianne mindenekelőtt négykötetes Hangversenykalauzával vívta ki, amelynek kötetei 1972-től kezdve jelentek meg, legújabb kiadása 2005-ben látott napvilágot.
