Elhunyt Bujtor István. Hatvanhét évet élt. Mindenki tudta, hogy nagy beteg, talán túlságosan is akarták tudni, hogy van. Ami a hozzátartozók, barátok és tisztelők részéről természetes volt, mindenki más részéről tolakodás.

Bujtor legyőzhetetlennek tűnt, de nem az Ötövös Csöpi-féle pofozógép szerepei miatt, hanem mert szinte mindig derűsnek láttuk. Volt, amikor indulatosnak tűnt, mikor megtudta, hogy ki jelentett testvéréről, Latinovits Zoltánról, de alapvetően kiegyensúlyozott, jó kedélyű embernek ismertük meg. Ötvös Csöpi figurája annyira sikeres lett, hogy a nézők szemében teljesen összenőtt Bujtorral. Részben azért, mert a pofozógép zsaru karaktere teljesen rá lett írva. A Balaton miatta került a vígjátékokba, a vitorlázós jelenetek is csak azért lettek bekomponálva, mert Bujtor imádta a vizet, hatszoros magyar vitorlázó bajnok volt.

Mindenkinek más Bujtor-kép égett a retinájába. Talán a legtöbbeknek a Pogány Madonna híres üldözős jelenete a legemlékezetesebb, amikor Csöpi a helikopter kötéllépcsőjén állva üldöz egy autót. Másoknak Sándor Mátyás figurája jelenik meg, amint a tengerparton, fehér ruhában ballag – már akkor is a végtelen felé. Amikor a vizet pásztázta a Balatonon, akkor is a végtelennel nézett farkasszemet, most viszont megérkezett oda, ahol a hajók átbuknak a horizonton, és eltűnnek a szemünk elől.

Bujtor igazi színészi kvalitásai természetesen nem a Pogány Madonnában, a Csak semmi pánikban, Az elvarázsolt dollárban és a Hamis a babában mutatkoztak meg, hanem többek között a Máriássy Félix-féle Karambolban, vagy Szomjas Talpuk alatt fütyül a szél című filmes balladájában.

Bujtort nemcsak színészi alakításai, hanem a tartása miatt is szerették, afféle erkölcsi tőkesúly is volt egy olyan vízen, ahol főleg kisszerű ügyek fodrozódtak. Tartása volt bátyjának, Zoltánnak, tartása van öccsének, aki otthagyta az LGT-t, amikor a zenekara úgymond kollaborálni kezdett azzal a színházzal, mely egyre lehetetlenebb helyzetbe hozta ugyebár Latinovitsot. Aztán mégis elkészült a Képzelt riport - most nem feladatunk megítélni, hogy milyen produkció született.

Az viszont bizonyos: Bujtor alakításai minden esetben a színészi szakma csúcsteljesítményei közé tartoztak, akkor is, ha vígjátékokban szerepelt, akkor is, ha fajsúlyosabb alkotásokban játszott - lásd az Allegro Barbaro vagy a BÚÉK című filmeket.

Bujtor István része a kulturális identitásunknak, vele nőttünk fel, hiszen játszott gyerekfilmekben (Barátom, Bonca, Legyél te is Bonca), játszott ifjúsági kalandmozikban (Dunai hajós) nagysikerű filmsorozatokban (pl. Sándor Mátyás), de olyan generációs alapfilmekben is, mint az Álmodozások kora, a Szép leányok, ne sírjatok, és az Oroszlán ugrani készül.

Nem beszéltünk arról, hogy Bujtor kiváló színház - és filmrendező, és szinkronszínésznek is első osztályú. Nem áll az ember szájára a volt. Pedig Bujtor már a végtelen vizeket szeli. Szóval, ne keresse senki a hajóját, az 1936-ban épített Rabonbánt. Ahogy a Kex zenekar énekelte: Elszállt egy hajó a szélben.