Tollra cserélte egy időre szerszámait Fazekas József bonyhádi kardkovács. Könyvet írt - igaz, nem kalandozott messzire az üllőtől, kalapácstól, hiszen a kötet szamurájkardokról szól.

Fazekas József kardkovács A japán kard magyarul című könyve a napokban került ki a nyomdából. A kötet 216 oldalon jelent meg, több mint 300 fotóval és ábrával, magánkiadásban.

Amint a szerző az MTI-nek elmondta, húsz éve űzi ezt a mesterséget. Szerinte természetes, hogy ha valaki pengével foglalkozik, előbb-utóbb eljut a japán kardokig: felkelti az érdeklődését, hiszen a világ egyik csodája, ahogyan ott bánnak az acéllal.
Elmondta, hogy a kardművesség Magyarországon tulajdonképpen az előző századfordulón kihalt, így autodidakta módon sajátította el ezt a mesterséget. A tanultakat és a tapasztaltakat, a japán kardokról az utóbbi 10-15 évben szerzett tudását adta most közre. A kötet értéke szerinte az, hogy olyasmiről írt, amit csinált, amihez ért, ezért érthető, világos.

A könyv a tények és az elméletek mellett a gyakorlatban is végigköveti a japán kardkészítés fázisait. A tradicionális módszert összeveti Fazekas József a sajátjával, és könyvében fellebbenti a szamurájkardokhoz fűződő hiedelmeket, eloszlatja a tévhiteket. Az utolsó negyven oldal spirituális fejezet, amely szoros összefüggésben van a karddal és a kardkészítéssel. Ezt két okkal is magyarázta a szerző. Az egyik, hogy a legelső kiváló minőségű japán kardokat harcos szerzetesek készítették, a másik: ahhoz, hogy a kard sikerüljön, imádkozni kell.

Fazekas József rámutatott, hogy a japán kardokkal foglakozó magyar nyelvű szakirodalom nem túl bőséges, ezt a hiányt szeretné pótolni könyvével.
Az íróvá avanzsált bonyhádi kardkovács arról is ismert, hogy ő készíti a Balassi-kardot, amellyel minden évben egy hazai írót és egy magyar műveket fordító külföldi írót jutalmaznak.