Az ex-Bëlgás, Korai Örömös, Sickratman néven is ismert zenész, író, alkalmi színész, és dorombművész Paizs Miklós sokakat meghökkentett már, sokaknak beszólt dalban, prózában egyaránt. Legutóbb például Odüsszeusznak. Megpiszkálta ugyanis egy kicsit a homéroszi eposzt és megírta saját verzióját az Odüsszeiára. Munkahelyén, egy Váci utcai teaházban arról gondolkozott hangosan, hogy vajon mennyire éri meg provokálnia a világot. Nem túl derűs beszélgetés, szókimondó kijelentésekkel.
Igen, ha határozott a keret, Utólag már nem változtatok azon, amit megcsináltam. A Don Giovanni librettó például, amit négy éve csináltam, elkészült határidőre. Sokan nem készültek el a feladatukkal, de én kész voltam. Azt nem szeretem, ha szabad kezet adnak valamiben, megcsinálom, meg vagyok vele elégedve, és akkor közlik, hogy nem jó, írjam másképp. Az Odüsszeiásszal is ez volt, amikor már kezdett volna kibontakozni a szöveg, lett volna egy igény, hogy ne ilyen legyen. Én meg olyat nem csinálok, amihez nincs kedvem. Együtt tudok működni, akkor ha van hozzá kedvem és időben határozzák meg hozzá a játékszabályokat.
A félig kész Odüsszeiászra aztán gyorsan jelentkezett is nálad a Jaffa kiadó. Ők szabad kezet adtak, vagy esetleg elvárás volt, hogy puhítsad egy kicsit a szöveget?
Na, azt nem lehet! Azt nem viselném el, ezt szerintem látták is rajtam. De hát miért szóltak volna bele? Nem az a céljuk, hogy egy simulékony valamit adjanak ki. Ha engem akarnak, akkor tudniuk kell, hogy én milyen vagyok.
Többször elmondtad, hogy Devecseri Gábor fordítását túl nehézkesnek találtad. Ilyen alapon elég lett volna egy új fordítás, de te egy új könyvet írtál.
Persze, mert az Odüsszeiában vannak felesleges részek is, Nincs értelme például sporteseményeket leírni egy eposzban, vagy oldalakon keresztül mesélni egy pajzsról. Hiába részletez, akkor sem tudjuk elképzelni. Úgy esik ki a fejedből, ahogy elolvastad, ezért az ilyen részeket én mind kihagytam.
De te ennél is továbbmentél. Elég erős fenntartásokkal kezeled Odüsszeusz személyiségét, mondjuk ki, olykor hülyét csinálsz belőle.
Na jó, hát gondoljunk bele, hogy honnan származik az egész sztori!? Hát, magától Odüsszeusztól származik, hiszen ő élte túl egyedül ezt a nagy kalandot! Ahol én azt érzékeltem, hogy nem pont úgy lehettek a dolgok, ahogy ő leírta, azokat a részeket kihangsúlyoztam. Másrészt a mellékszereplők súlyát is növeltem, és Odüsszeusz ellenségeinek is nagyobb szerepet adtam.
Az is elég provokatív, hogy fél sornyi eredeti göröggel nyitsz, aztán pár sorral lejjebb már hirtelen azt olvassuk, hogy Odüsszeusz "hét évig csak kúrt".
De hát nem csinált mást! Mégis, mitől zokog ez az ember, ha megvan mindene, mármint, ami egy hímnek kell?! Göröggel kezdődik, Devecserivel folytatódik, egy darabig rendes hexameterben, aztán azt is felrúgom.Tulajdonképpen másfél oldal alatt kijövök az eredeti szövegből és már a saját szövegemben vagyok.
A te Odüsszeuszod tulajdonképpen egy mai karakter, vagy egy ókori hős, akinek a sztoriját mai nyelven tálalod?
Végül is, az ma is előfordulhat, hogy valaki egy lakatlan szigetre vetődik. Engem nem az érdekelt, hogy ők miben voltak mások, hanem az, hogy miben voltak ugyanolyanok, mint mi. A lehető legtöbb dolgot kihagytam, ami nem képzelhető el a mai világban. Nincsenek istenek, isteni beavatkozások, bizonyos mitikus dolgokat hallucinációként tálaltam. De vannak benne archaikus részek is, mert bölcselkedni szerintem csak archaikus stílusban lehet.
Milyen visszhangja van a könyvnek? Mi jutott vissza hozzád?
Nagyjából semmilyen. Persze ennek a pancsrekedésnek, amit művelek valószínűleg része az is, hogy én nem vegyülök, nem ismerkedem, nem járok társaságba, nem ajánlottam a könyvet senkinek, nem adtam oda senkinek, nem kértem hozzá előszót, senkinek nem vagyok a senkije. Egy-egy meghirdetett felolvasásra jó, ha eljönnek nyolcan. Kritika meg végképp nem született róla, se jó, se rossz. Ez azért jelentheti azt is, hogy lesöpörni nem szeretnék, viszont dolgozni sem akarnak. Mindegy, én várok érdeklődve. Én a magam részéről meg vagyok vele elégedve továbbra is. Azt meg már megszoktam, hogy nálam mindig nagyon kerülőúton születik meg a siker. Ez a mostani világ egy olyan katyvasz, hogy csinálhatsz bármit, a reakció, ami érkezik rá, tuti, hogy nem logikus. Múltkor például a rádióban egy Petőfi-műsorban, két vagy három Petőfi-töredéket úgy olvastam fel, hogy befejeztem, hozzátettem olyan részeket, amiket nem Petőfi írt. A kutya nem vette észre, hogy volt egy ilyen fake, ahogy az angol mondja. Vagy ott van az opera (Don Giovanni - a szerk.), szerintem nagyon jól sikerült. Volt három munkaelőadása, és ennyi. Ez szerintem nagyon szomorú. Beleteszek a munkáimba mindent, amit tudok, és nem kapok olyan visszajelzést, amire érdemes lenne odafigyelni. Ha teljesen jelentéktelen, amit csinálok, akkor persze érthető, de nem gondolom, hogy így van.
Gondolom az a tény sem dob fel, hogy az új Sickratman lemezed már jó ideje kész van, de nem találsz hozzá kiadót. A Jaffával gyorsan kialakult az együttműködés, zenei fronton ennyivel nehezebb a munkáidhoz kiadót találni?
A zenei fronton a politika miatt nehezebb kiadót találni. Én nem vagyok egy politikailag korrekt ember, ezért miattam sokan félthetik a pecsenyéjüket. Például én az A38 hajón nem léphetek fel, az étterembe járó politikus vendégek miatt. Van, aki a piacát félti, mert mondjuk a Tescóba hordja a cuccát, és azért nem akarja bevállalni a lemezem, mert, ha aztán jön három telefon, hogy „miért árulják ennek a fasisztának a lemezét”, akkor le kell venni a polcról. Van, akinek nem tetszik, nem is érti, nem figyel oda a szövegre. Az egyik kiadóval való próbálkozásom például úgy nézett ki, hogy beültünk az autójába betette a demó cd-t, aztán az első szám alatt már le is halkította, hogy tudjunk beszélgetni...
Nem éppen az elégedettség az, ami sugárzik belőled. Elveszi a kedved a munkától mindez?
Nem tudják nekem elvenni a kedvem...
Milyen terveid vannak a közeljövőben?
Be szeretném fejezni az Odüsszeiát. De mivel ebből csak töredékek maradtak fenn, ezt csak úgy tudnám megcsinálni, mint az operalibrettót. Fél évig csak azt csináltam és kaptam érte pénzt, otthagytam a munkahelyemet -, ami akkor is ez a teaház volt - és csak ezzel foglalkoztam. Ezt a könyvet is csak így lehetne megírni, mert esténként, munka után dolgozni, nagyon fárasztó és kiszámíthatatlan. Másik régi tervem egy rossz versek gyűjteményt csinálni. Megszólaltatni ezeket a verseket jól ismert nagy színészek hangjaival.
Mi lenne ezzel a célod?
Emléket állítani azoknak az embereknek, akik végül nem vitték semmire. Akik meg voltak győződve róla, hogy tehetségesek és véletlenül sem gondolták, hogy borzalmas, amit csinálnak. Másrészt a hallgatóra is róna egy feladatot: vegye észre, hogy amit hall, az rossz. Üljön ott és hallgasson nagyon szép hangokon előadott verseket, és legyen neki gyanús.
Ez még csak terv, vagy meg is fog valósulni?
Egyelőre még az Odüsszeiász felolvasása a legközelebbi terv. Még nem tudom a Magyar Rádió melyik csatornáján, de vagy egyben, vagy részletekben lemegy majd az egész. És végre a saját nevemmel szerepelhetek a rádióban, korábban ugyanis csak álneveken olvashattam csak fel a rádióban.
Mi változott? Mostanra kikerültél a rosszfiú-kategóriából?
Már nincs Kondor Katalin, ennyi. A hangommal, a minőséggel nem volt probléma, csak a nevemmel, az nem ment volna át az utolsó szűrőn. Úgyhogy álnéven szerepeltem sokáig. Mert elképzelték, hogy én milyen vagyok, és utólag sem gondolkodtak el azon, hogy netán rosszul fókuszáltak, amikor véleményt alkottak rólam. De hát ezt is megszoktam már, hisz még közeli barátaim között is volt olyan, aki megzakkant egy kicsit a fasiszta nótámtól. (A Balra át! című Sickratman-számról van szó 2004-ből, amelynek dalszövege beolvasása miatt a Budapest Rádióra 4 millió forint büntetést róttak ki és amely miatt Grespik László becsületsértés vádjával beperelte Paizs Miklóst, de a pert elvesztette - a szerk.)
Ez még ma is téma? Ezzel azonosítanak még?
Aha...
Megbántad?
Nem bántam meg, mert azóta még durvább lett a helyzet. Azért csináltam, mert volt egy számomra elkeserítő helyzet akkor az országban, amit én durvítottam ebben a számban. Azt gondoltam, ez ijesztő lesz. De nem hatok a világra, ezt most már be kell látnom. A valóság túllépett azon a szinten, minden még durvább lett. Most már embereket is lehet ölni ebben az országban, már mindent lehet. Azért csináltam rasszista nótákat, hogy gusztustalan legyen, rossz érzést keltsen. De lehet, hogy csak azokat kínzom ezzel, akik enélkül is értik, mi folyik itt, akiket már nem kell megmozgatni. Akiket meg lehetne, azokat el sem érem.
A kiadatlan lemezeden is vannak ennyire durva számok?
Ennyire nem. Ez egy olyan mocsok szám volt, amit nyilván lemezre nem rak fel az ember. Ez az alacsony színvonal maga. Nem is volt vele más célom, öt vagy tíz perc alatt készült el. Összekevertem még a ragozást is benne. Én magam is megijedtem, amikor utólag meghallgattam. Kegyetlen, de okkal. Van, aki elszalad, attól amit a környezetében lát, van, aki mismásol. Én meg megírom, úgy ahogy gondolom, hogy adja magát a téma. Aki ezzel nem tud mit kezdeni, az majd elkerül, lekopik rólam. Aki meg odafigyel, ismer, szeret, az meg fogja érteni.