Ősszel nemcsak a bor esik jobban, de az ember szívesebben hallgat klasszikus zenét is, mint mondjuk a tikkasztó júliusban. Prokofjev zongoraszonátáit és Schumann Davidsbündertänze című darabját szüreteltük le.

Prokofjev zongoraszonátái (melyek végigvonulnak életműve egészén) látszólag könnyű falatok, játékosak, közérthetőek, melodikusak, ugyanakkor a szonátákban lévő irónia és a finom, groteszk utalásrendszerek miatt csak az igazán kvalitásos művészek veszik elő. 

Éppen ezért ünnep az EMI szonátaválogatása, melyen olyan előadók áldoznak a nagy orosz mester előtt, mint Michel Béroff, Boris Giltburg, Roustem Saitkoulov, Vladimir Ovchinnikov és Navah Perlman. Ünnep, mert Prokofjev zongoraművei nem olyan ismertek, mint szimfonikus művei, vagy a két emblematikus alkotása, a Péter és a farkas vagy a Rómeó és Júlia. A szonáták tele vannak ötletekkel, szerepjáték lírával, hol jazzesek, hol Beethovent idézik meg, ugyanakkor a XX. század borzalmait is ki lehet olvasni a partitúrákból. 

A nagy orosz zeneszerző boldogan élt Párizsban, aztán mégis hazatért a sztálini Szovjetunióba, ahol muszáj volt áldoznia politikai kantátákkal a rezsimnek. Azon a napon (1953. március 5-én) hunyt el, mint sorsát megkeserítő Sztálin.


Nehéz írni Schumannról, hiszen nemcsak kiváló komponista volt, hanem a romantika korszakának egyik legnagyobb zenetudósa is egyben, aki 1834-ben zenei lapot alapított (Neue Zeischrift für Musik), apósa, Friedrich Wieck pedig a német zenetörténet egyik legnagyobb zenepedagógusa. 

Ha valaki, akkor ő tudta, milyen követelményei vannak egy zenéről szóló esszének. De azt is tudta, hogyan kell zongoraműveket, szimfóniákat komponálni. Zeneelmélettel is foglalkozott, így bizonyára adott volna néhány tanácsot Stephen Hough-nak az Angliában született, jelenleg Ausztráliában élő zongoristának, aki e lemezen megszólaltatja Schumann műveit (Davidsbündertänze,Op.6, Book II Fantasie in C Op. 17: Album für die Jugend). 

Schumann hatalmas műveltséganyaga (verseket írt, számos nyelven beszélt) szinte átsüt a kompozíciókon, magunk előtt látjuk Hoffmann mesevilágát, Hebbel kincses ládikáját, Kleist márkinéját, vagy éppen Hölderlin Rajnáját. Szenvedély, démoni fantasztikum, szerelmi ideák – mindez zongorába zárva.