Puccini Pillangókisasszonyának előadása előtt, vasárnap este köszöntik a pályatársak Medveczky Ádám karmestert, aki 40 esztendeje tagja a dalszínház együttesének.

A Magyar Állami Operaházban vezénylő korrepetitorként kezdte pályafutását 1969-ben. "Ekkor indult Békés András és Lukács Miklós Ring-ciklusa, mindjárt részt kellett vennem a betanításban. A napokban, a ház megnyitásának 125. évfordulójára rendezett gálaesten a Trisztán és Izolda két részletét vezényeltem. A teljes operát még nem dirigáltam, de a darabot már siheder koromban megtanultam, mert nagyon megérintett" - meséli az évfordulóra készülve Medveczky Ádám.

Életének javarészét az olasz romantikus operákkal töltötte, a repertoáron lévő Puccinik és Verdik mindegyikét, Respighi-műveket, Mascagni operáját vezényelte. Más Wagner-alkotások sem maradtak ki az életéből, mint megjegyezte, ahogy a Mozartok közül is a legnehezebb, a Cosi fan tutte volt az első önálló vezénylése, a Wagner-irodalmat is a legbonyolultabb művel, A nürnbergi mesterdalnokokkal kezdte. Majd következett A bolygó hollandi, a Tannhäuser és A niebelung gyűrűje, a Ring.

Nem volt zökkenőmentes ez a négy évtized - emlékezett vissza Medveczky Ádám, aki azonban óriási szerencsének tartja, hogy édesanyja, Érsek Mária, a neves karigazgató révén jóformán ide született a Magyar Állami Operaházba, amelyet második otthonának tekint. "Ezek után talán közhelyesnek hat, ha azt mondom: az opera a szívügyem, a műfaj a sajátommá vált."

Isteni áldásnak tartja, hogy mindenkivel - szólistákkal, ének- vagy zenekari tagokkal - bensőséges, szinte családi a kapcsolata, a maga korabeliekkel együtt nőtt föl, a középnemzedéket és a legfiatalabbakat pedig "cserkész koruk" óta ismeri, hiszen 1974 óta tanít a Zeneakadémián.

"Azt csinálom és ott, amire hivatottnak érzem magam, másutt el sem tudnám képzelni az életem. Saját követelményem volt, hogy a magyar klasszikusokat, a két nagy Erkel-operát, a Bánk bánt és a Hunyadi Lászlót, a két Kodályt (Székely fonó és Háry János) és a három Bartókot (A kékszakállú herceg vára, A fából faragott királyfi, A csodálatos mandarint) rendszeresen vezényeljem" - mutatott rá.

Medveczky Ádám, aki a Magyar Televízió első nemzetközi karmesterversenyének díjazottja volt, megjegyezte: a verseny - és nemcsak az - nagyon hiányzik manapság a képernyőről. "Sajnos ennek társadalmikulturálispolitikai okai vannak - ezt így egybe mondom, mert azt látom, a kultúrára nem fordítanak elég pénzt és gondot. A széles közönség a közvetítések révén közel került a zenéhez, megtanulta élvezni a muzsikát, és ráadásul megismert egy szakmát" - hangsúlyozta a karmester.

Hozzátette: akadnak fiatal tehetségek, akik külföldi versenyeken próbálják észre vétetni magukat. Kevés a munkalehetőség, a budapesti Operán kívül csak Szegeden és Debrecenben tartanak szezononként több bemutatót, Pécsett, Miskolcon, Győrben legfeljebb egy premierre futja. A vidéki szimfonikus zenekaroknál is foglaltak az állások, a karmester szerint a hangszeresek sincsenek jobb helyzetben.

Medveczky Ádám először ütőhangszeres tanulmányokat folytatott, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán karmester szakon diplomázott Kórodi András növendékeként. A Magyar Televízió első nemzetközi karmesterversenyén, 1974-ben második díjat nyert. A Magyar Állami Operaház vezénylő korrepetitoraként dolgozott 1969-től öt éven át, majd 1974-től karmestere a dalszínháznak, 1991 és 1994 között az intézmény zeneigazgatója volt. Medveczky Ádám munkáját 1976-ban Liszt Ferenc-díjjal ismerték el, 1989-ben érdemes művész lett. 2008-ban neki ítélték az alternatív Kossuth-díjat.