Oh, By The Way címmel megjelent a Pink Floyd teljes életművét tartalmazó díszdoboz, mely a pop egyik legkülönösebb varázsládája. Nem tüntet el, hanem teremt. Nem kettéfűrészelt lány bukkan elő, hanem mondjuk tehén (Atom Heart Mother), nem galambok röppennek elő bűvös dobozból, hanem egy disznó (Animals). Csak azt kell eldöntenünk, hogy bűvésztrükkökről van szó, vagy valódi varázslásról.
Ezúttal a 14 lemezes életmű első hét lemezét vizsgáljuk meg, egy olyan, kaleidoszkóp-szerű lencsével, amilyennel a The Piper At The Gates Of Down borítóját fotózták. Egy másik lencsével pedig már a populáris korszakukat világítjuk meg az életművet bejáró cikkünk második részében. Ez a fénytörésért felelős lencse ugyebár minden idők egyik legnagyobb kereskedelmi sikert hozott lemezén, a Dark Side Of The Moon borítóján látható, mellyel majd a Pink Floydról szóló sorozatunk második részében foglalkozunk majd.
A hangban feljavított lemezekhez tehát a hallgató kapott egy rafináltan nyíló díszdobozt, két "tartófalat" melyek oldalt támasztják a lemezeket, és egy posztert. Mondanunk sem kell, hogy a Wish You Were Here eredeti, szürke tasakos külső borítóját is lekicsinyítették…. Az illúzió tökéletes.
Az életműkiadás elsősorban arra jó, hogy szélesebb horizontot nyisson a Pink Floyd életműben. Mivel kisebbek a lemezek, valahogy jobban rájuk is látunk (mert egy rajongó természetesen a Pink Floyd-lemezeket csak bakeliten hallgatta, melyek szétterítve egy egész szobát is betakarnak), így aztán számos olyan kérdést tehetünk fel, melyet korábban elmulasztottunk megvitatni magunkkal.
Egyáltalán: melyek a hivatalos borítók? A Wish You Were Here például többféle hivatalos coverrel is megjelent, az egyiken középen látható a híres "lángoló emberes" fotó, úgy hogy cím és logó nincs rajta, más kiadásokon van logó és albumcím. Persze, az ilyen játékok csak arra jók, hogy a Pink Floyd monográfusok egy szenvedélyeset vitatkozzanak rajta.
Ha felparcelláznánk az életművet, hol húznánk a korszakhatárokat?
A Meddle már a Dark Side érett korszakához tartozik, vagy csak lezárja a Dark Side előtti progresszív korszakhatárt? Mert ugyebár az 1971-es Meddle zseniális, számos televíziós főcímben beidézett One Of These Days című száma már egy az egyben a „korszerű Pink Floyd” soundja, ahogy a lemez egésze azt jelzi, hogy a zenekar már teljesen felvértezte magát mindazzal, amely a Dark Side Of The Moon-féle forradalmi hangzással kezdődik a poptörténetben.
De az biztos, hogy a Music From The Film More című 1969 júliusában megjelent filmzene albumról a The Nile Song olyan nagy ívű, erőteljes pszichedelia, melyért Nick Cave-től Ian Curtis-ig bárki oda adta volna fél kezét, de ugyanez áll e felvétel ikerszámára, a hasonló dalstruktúrájú Ibiza Bar című kompozícióra is. A Swans és a korai Sonic Youth gitáruniverzuma elképzelhetlen lenne a More nélkül.
Ugyanez áll a másik filmzenés vállalkozásra, a La Vallée-ra (rendező: Barbet Schroeder), melynek zenéjét 1972-ben jelentette meg a zenekar Obscured By Clouds címmel. E lemez címadó nyitódalában bomlik ki talán először Gilmour ízes, jellegzetes, kései szólólemezein is tetten érhető gitársoundja. Az egyébként keményebb, blues-rockosabb album valóban inkább egy populáris kísérlet a lényegre törő megszólalásra, mely egy zárvány a Floyd életművében, hiszen ekkor már világos, hogy a zenekar a Meddle-féle irányban megy majd tovább.
Aztán az sem kétséges, hogy az Ördögűző zenés víziójához nem a Mike Oldfield Tubular Bells-ét kellett volna beszerkeszteni, hanem az 1970-es Atom Heart Mothert nyitó betétdalát, a Father’s Shout-ot – sokkal kísértetiesebb, és a szimfonikus és atmoszférikus karaktere miatt jobban illett volna az Ördögűzőhöz.
A Pink Floyd az underground, krízis-rock karakterű sound egyik megteremtője, a The Piper At The Gates Of Dawn nyitó felvétele, az Astronomy Dominé és a Lucifer Sam hangképe valójában a konkrét előzménye a hetvenes évek elején kiteljesedő populárisabb undergroundnak, e dalok nélkül nehéz mondjuk Bowie korai klasszikusait elképzelni.
És hogy melyik az a lemez, mellyel a barátnődet sosem tudnád rávenni arra, hogy megszeresse a Pink Floydot? Nos, talán az Ummagumma zajköltészete az, de valójában minden korai Pink Floyd-lemez a popkultúra egy-egy hitelesített csodája, a progresszív rock bibliájának az ószövetségi könyvei, melyek megjósolják az eljövetelt, mely a Dark Side Of The Moon, a Wish You Were Here és a The Wall lemezekkel jön el.
(Folyt. Köv.)
