Titokzatos lovagrend emléktábláját avatták fel a minap Sopronban, a Liszt Ferenc Konferencia és Kulturális Központ falán. A Schlaraffia Sempronia hivatalosan hetven évvel ezelőtt fejezte be tevékenységét.
- A schlaraff lovagok nem mindennapi fantáziával áldattak meg, hiszen országukat, a német népmesék világában élő Shlaraffiát olyan helynek képzelték el, ahol palacsintából készülnek a házak, kolbászból van a kerítés, sült csirkék és kacsák röpködnek a levegőben, csak arra várva, hogy bekapja valaki őket.
Az sem véletlen, hogy a vidámságot, a bohém társasági életet kedvelő lovagok első várukat Prágában, 1859-ben alapították meg. Ezt sorra követték az újabb és újabb schlaraff egyesületek. Magyarországon a soproni "tartományt", fantázianevén Schlaraffia Semproniát az országban másodikként jegyezték be1878-ban. A soproni lovagok dicséretére legyen mondva, ettől az asztaltársaságtól maradt fenn a legtöbb történeti emlék és forrásanyag az összes itthoni szervezet közül, ezért tevékenységükről viszonylag sokat tudunk - mondta az MTI-Pressnek Balázs Károly történész.
A Schlaraffia néhány évtized alatt világszervezetté nőtte ki magát, és Európán kívül elterjedt számos más kontinensen is. Vonzerejét valószínűleg szellemi tőkéjének köszönhette. Tagjai bármilyen foglalkozás képviselői lehettek, de egy bizonyos művészet területén átlagon felettit kellett nyújtania minden tagságra áhítozónak. Komoly procedúrán kellett keresztül mennie a jelöltnek, a hosszú szolgálat után végül a lovagi próbát is ki kellett állnia, csak ezután lehetett ritter belőle.
Ezt követően szellemes, vicces nevet is kapott. A titokzatos lovagok új időszámítást vezettek be, sajátos nyelvet alakítottak ki, saját szókinccsel. Jelképükké a Bölcs Baglyot, az Uhut választották. Így lett birodalmuk neve az Uhuversum. Összejöveteleiken az arra érdemeseket jelvényekkel, kitüntetésekkel jutalmazták. A köpenyszerű lovagi öltözék mindenkinek előírás volt az egyedi tervezésű schlaraff sapkával együtt, amelyet csilingelő, fityegő jelvények sokasága díszített.
- Levéltári kutatásaimból tudom, hogy a soproni Schlaraffia az egykori Kaszinóban, a mostani Liszt Ferenc Kulturális és Konferencia Központban rendezte be törzshelyét. Ezt a helyet a szervezet gróf Széchenyi Bélától vette örökbérletbe 1878-ban. Sempronia is, miként minden tartomány, saját címert, zászlót és színeket használt - folytatta Balázs Károly. - Sopron színe kék-sárga volt. A lovagnak sisak, vért és lovagi kard is járt. Időnként párbajoztak is, de ezt nem kell szó szerint érteni, hangszerrel, verssel, képzőművészeti alkotásokkal döntöttek a jobbik javára.
A soproni lovagok számos társadalmi-kulturális egyesület munkájában is részt vettek. Sokat tettek a város fejlődéséért, művészeti életéért. A legismertebb soproni lovag megtisztelő címre minden bizonnyal Klafsky Henrik tett szert. Ő a híres Soproni Dalfüzér utolsó karnagya volt, és 1916-ban lépett be a Schlaraffiába. Még az egyesület 1939-es feloszlatása után is több társával együtt igyekezett életben tartani a lovagi hagyományokat. Néhányan a második világháború után is összejöttek.
Rákosiék sem tűrték el a szabad szerveződéseket, így hát az ötvenes években csak titokban találkozhattak a lovagok, többnyire egymás lakásán. 1986-ban a már kissé enyhébb hazai politikai légkörben német és osztrák lovagtársai világraszóló kitüntetésben részesítették az akkor már aggastyánkorú Klafsky Henriket.
Ő kapta meg az Uhuversum összes lovagjai közül eddig egyedül a Nagy Őshörpölési Érdemrend Babérággal Ékesített Nagykristályát tagságának hetvenéves évfordulóján. 1990-ben Klafsky Henrikkel a Schlaraffia utolsó magyarországi lovagja is eltávozott az élők sorából. Világszerte azonban tovább működnek a titokzatos lovagrend tartományai és várai - térképükön pedig ott jelölik Sempronia üressé vált várát.
