Ha szorít a cipő - vagyis ha ökológiai lábnyomunkat tekintve kinőttük a Föld nevű bolygót - előbb utóbb rákényszerülünk, hogy kisebbre váltsunk.
Az Öko-völgy Alapítvány egyik legfőbb célkitűzése, hogy segítse a fenntarthatósággal kapcsolatos gyakorlati tapasztalatok cseréjét. Ezért rendezzük meg októberi fenntarthatósági konferenciáinkat, ezért működünk együtt számos felsőoktatási és kutatási intézménnyel. Arra törekszünk, hogy működő, és tanulható megoldási alternatívát kínáljunk fel a válságok korában élő, kiutat kereső embereknek.
Kutatási mintaterületünk, a somogyvámosi ökofalu, Krisna-völgy nagy utat tett meg fennállásának 16 éve alatt. Az egykori intenzíven művelt szántóföldek és kopár birkalegelők helyén ma mozaikos tájszerkezetet, virágzó biogazdálkodást folytató ökofalut találunk, amelynek másfélszáz lakója több tekintetben elérte az önellátást. Az ökológiai kutatások eredményei szerint az itt lakók már ma is fenntartható módon élnek és gazdálkodnak, mégis, évről évre fejlesztik, finomítják módszereiket.
Ezért választottuk Krisna-völgyet a tavalyi és a 2009-es fenntarthatósági konferenciánk helyszínéül. Biztosak vagyunk abban, hogy a fenntarthatóság megteremtése, ökológiai lábnyomunk érdemi mértékű csökkentése nem lehet csupán kis közösségek elszigetelt törekvése. Úgy látjuk, hogy ma, a kibontakozó éghajlati, gazdasági és társadalmi válságok korában egyre nagyobb szükség van arra, hogy találkozhassanak azok, akik a fenntarthatóságot igyekeznek megvalósítani. A tapasztalatok cseréje mindenki számára hasznos, Alapítányunk egyik fő célja, hogy a fenntartható életmódot gyakorlók és az azt tanulmányozni és tanulni vágyók számára erre alkalmat teremtsen. Ez ma már létkérdés.
Vida Gábor akadémikus, a konferencia Védnöke ezzel kapcsolatban így fogalmaz: "Lássuk be, hogy a probléma gyökere a fejekben van. Értékrendünk eltorzult. A »pénz isten« imádása folyik, s mivel a pénz sohasem elég, állandó zaklatottságban és boldogtalanságban, mindenkivel versenyezve, másokat letiporva töltjük életünket. Az emberi közösségek együttműködő, egymást segítő, szeretetteljes világát kell újra felfedeznünk. Ebben keressük a maradandóbb (fenntarthatóbb) értékeken alapuló boldogulásunkat, s ebben segítsük embertársainkat, s ilyen igényeink hangoztatásával próbáljuk befolyásolni döntéshozóinkat is. Emellett nem árt felkészülni egy remélhetőleg be nem következő összeomlás túlélésére. Ehhez újra el kell sajátítani a 150 évvel ezelőtt még jól működő lokálisan önellátó életmód legfontosabb elemeit."
