Különös térben a Collegium Vocale Gent tizenkét férfi énekese énekel többszólamú Schubert-dalokat.

Egyszerre feláll egy középkorú nő, és elmondja, hogy kamaszlányként hogyan lett az egyik holland SS-kórház önkéntes ápolónője, s milyen csodálatos élmény volt számára, amikor találkozhatott Himmlerrel, s egy pillanatra közelről láthatta Hitlert. Egy férfi pedig arról beszél, hogy farmerként miként vált őszinte lelkesedésből az egyik SS-különítmény katonájává.

A két párhuzamos monológot Schubert-dalok szakítják meg, az előadás végén pedig a Schubert-életmű egyik legvarázslatosabb darabja szólal meg: „Ruhe, schönstes Glück der Erde” [Nyugalom, a föld legszebb adománya] – énekli a kórus, s egyszerre már nem Schubert, hanem a kortárs flamand zeneszerzőnő, Annelies Van Parys darabja hallható: a disszonáns akkordok éppúgy különös fénybe állítják a folyamatosan ismétlődő „Ruhe” szót, miként a Schubert-dalok az 1940-es évek Hollandiájának valós történéseit.

A flamand Muziektheater Transparant 1994 óta kísérletezik a zenés színház különféle formáival, zene és dráma lehetséges kapcsolódási pontjait kutatva. 2007-es produkciójuk megtörtént eseményeken, a Hollandiában önként nácivá váló átlagemberekkel készült interjúkon alapul. A Josse De Pauw által rendezett előadás nem ítélkezik, pusztán rámutat arra a feldolgozhatatlan tényre, hogy a 2. világháború náci borzalmainak jelentős része nem az ördög műve volt, hanem egyszerű átlagembereké.