A bolsevik forradalom vezérének, Vlagyimir Iljics Leninnek az emigrációban eltöltött több mint másfél évtizedéről jelent meg könyv Nagy-Britanniában Helen Rappaport tollából.

A brit történész-író tudatosan nem a hazatérése után jelentős társadalmi-ideológiai szereplővé, a szovjet állam atyjává emelkedő politikus sokak által és sokat boncolgatott forradalmár tevékenységéről, hanem a még száműzetésben nyomorgó Lenin emberi gyengéiről akarja lerántani a leplet.

Lenin számára az emigráció 1900-ban kezdődött, és tizenhét éven át tartott. Gyakran váltogatta tartózkodási helyeit: London, Bécs, Párizs, Berlin, Bern, Brüsszel, Prága, München, Genf, Zürich, Capri szigete, lengyel és francia vidéki városok - összesen több mint húsz település a tizenhét év alatt. A brit történész ezeknek az utazásoknak szentelte könyvét.
A kommunista ideológia kidolgozójának életrajzírói rendszerint a bolsevik vezér forradalmi tevékenységének szentelik a fő figyelmet. Magánéletéről - és még inkább intim életéről - az egykori Szovjetunióban megjelent kiadványok hallgattak, ez gyakorlatilag tabutéma volt. Mivel a már ismert dolgokat nem akarta ismételgetni, Rappaport nem a forradalmárról és a világ proletárjainak vezetőjéről, hanem az emigrációban élő emberről, családi életéről, gyengeségeiről és vonzalmairól írt, alapvetően visszaemlékezéseket használva forrásként. A történész európai levéltárakban folytatott, számos eddig ismeretlen forrásanyagot feltáró kutatásai alapján vetette papírra az Összeesküvő: Lenin az emigrációban című kötetet.

"Nagyon nehéz megtudni az igazságot a valódi Leninről: nem a politikusról, a szoborrá formált államalapítóról, nem a szovjet történelem ikonjáról, hanem a hétköznapi emberről" - mesélte Rappaport nemrégiben a Szabadság rádiónak adott interjújában. "Elsősorban azért nehéz eljutni valódi arcáig, mert a szovjet történetírás évtizedeken át szinte szentként, erényes emberként magasztalta, aki nem dohányzik, nem iszik és nem él nemi életet. A róla kialakított mítosz voltaképpen egy normális ösztönök nélküli ember képe."

Rappaport szerint a hivatalos szovjet történetírás teljesen hiteltelen képet alkotott az államférfiról, akiről ő viszont szépítgetés nélkül kívánt írni, bár a bolsevik forradalmár "igazi" arcával nem könnyű megbékülni.

Szerelmi háromszög

Az Összeesküvő egyik fejezete Lenin Párizsban töltött négy évéről szól. Az európai szexipar fellegvárában Lenin sok kísértésnek volt kitéve, ami érthető is egy olyan hús-vér férfi esetében, akinek a felesége krónikus pajzsmirigygyulladása miatt állandóan betegeskedik, vagy elsorvadt libidója miatt nem él nemi életet. A szerző felteszi a kérdést: Lenin valóban minden idejét a könyvtárban vagy a bolsevikok által látogatott, "politikailag korrekt" kávéházakban töltötte, amint azt a szovjet életrajzírói állították?

Az általa felkutatott emlékiratokra hivatkozva azt állítja, hogy a kommunizmus megalapítójától egyáltalán nem volt idegen a bohém életmód, sőt bordélyházakat is látogatott, közülük is elsősorban a francia Nemzeti Könyvtár épülete melletti műintézetet. Rappaport részletesen leírja Lenin és Inessa Armand románcát, akibe a későbbi forradalmi vezető szenvedélyesen beleszeretett. Érdekes, hogy a kialakult szerelmi háromszög szerinte egyáltalán nem aggasztotta Nagyezsda Krupszkaját.

Rappaport úgy festi le Lenin alakját, mint aki rögeszmék beteges megszállottja. A hétköznapi életben ugyanakkor nagyon igényes, roppant tisztaság- és rendszerető. Szinte mániákusan ragaszkodott a pontossághoz, ez különböztette meg őt sok más orosz emigránstól. Egyúttal tekintélyelvű, rugalmatlan: nem tűrte, ha valaki nem értett egyet vele. Megszakította a kapcsolatot sok olyan barátjával, aki más véleményt vallott; a vele ellenkező rögtön eretnekké, kiközösített emberré vált a szemében. Az igazság másodlagos fontosságú volt a számára. Politikai viták miatt sok barátját vesztette el az emigrációban, például Georgij Plehanov filozófust, az orosz szociáldemokrata mozgalom megalapítóját.
A brit történész szemében Lenin cinikus opportunistának bizonyult: a párttaktikát a helyzettől és a remélt politikai előnytől függően változtatgatta. Talán éppen ebben rejlett rendkívül taktikai tehetsége. Kíméletlen és könyörtelen, céljai érdekében gátlástalanul kihasználta embertársait.

Lenin fülbevalóval

Leninhez egyedül felesége, Nagyezsda Krupszkaja maradt hűséges a száműzetés 17 éve alatt. Rappaport szerint szerepét méltánytalanul háttérbe szorítják az eddigi Lenin-kötetek. A túlsúlyosnak tűnő, formátlan, szörnyű ruhákban megjelenő, Lenin mögött néhány lépéssel csoszogó Krupszkaja egyszerűen nem volt érdekes az írók számára. Pedig sokat tett a pártmunka szervezése érdekében, segített leveleket kódolni és dekódolni, önmagát feláldozva teljesen az ügynek szentelte életét. Sok éven át szenvedett diagnosztizálatlan pajzsmirigygyulladásától. Végül 1913-ban a lengyelországi Krakkóban felismerték betegségét; a Lenin házaspár sietve egy svájci klinikára utazott, ahol Krupszkaját szaktekintélyek kezelték.

Állapota egy időre javult, de a betegség rányomta bélyegét az életére, és valószínűleg örökre meddővé tette.
Helen Rappaport annak leírásával zárja könyvét, hogy a modern kapitalizmus miként változtatta a Lenin-mítoszt jövedelmező és szórakoztató látványossággá. Lengyelországi ifjúsági szállókon Good-bye Lenin felirat alatt Lenin, Lev Trockij, Che Guevara punkká és hippivé alakított képmásai tekintenek ránk a falról, egy svéd milliomos pedig egy volt szocialista országból olyan Lenin-szobrot vásárolt a kertjébe, amely cigarettával a szájában és fülbevalóval ábrázolja a világ proletárjainak néhai vezérét.

A történelem bohózatban ismétli önmagát.

Forrás: MTI