A kortárs magyar mozgásművészet egyik legsokoldalúbb alakja, Gergye Krisztián legújabb produkciójában Nádas Péter drámatrilógiájához (Takarítás–Találkozás–Temetés) nyúlt, s két különálló, de szervesen összefüggő előadásban dolgozza fel a trilógia második és harmadik darabját.

A Bárka, a MU Színház és saját társulatának közös előadásában két különböző helyen lesz látható a Találkozás, illetve a Temetés. Mindkettőben erőteljes szerepet kap a mozdulat és a tánc, de míg a Találkozás alapvetően prózai előadás lesz, a Temetés elsősorban a test nyelvén szólal majd meg.
"Egy Színész és egy Színésznő lesz a színpadon, egy táncos és egy táncosnő alakításában, akik azonban alig szólalnak majd meg"– írja Gergye Krisztián.

"A szerzőnek a Találkozáshoz írt instrukciójából indulunk ki, miszerint három zenésznek kell kísérnie az előadást, amely csak akkor jöhet létre, ha a színészi játék és a zenei konstrukció találkozik egymással. Mi ezt a koncepciót a Temetésre fogjuk alkalmazni, de megfordítjuk a viszonyt: a dráma – egyébként zenei dramaturgia mentén felépülő – szövege lesz a táncelőadás hangzó zenei anyaga. A Találkozás megháromszorozott szereplőpárosa fogja felolvasószínházi formában kísérni a Temetés táncosok által előadott történetét. Az én olvasatomban ez a két dráma, a Találkozás és a Temetés kötődik szorosan egymáshoz, ezért a két előadás külön-külön és együtt is rájuk épül. A trilógia harmadik darabját képező Takarítás nélkül viszont egyikük sincs igazán, így mindkét előadás ezt is megidézi majd.”