50 éve halt meg Raymond Chandler, a hard boiled krimi egyik legnagyobb csibésze, aki olyan precízen rajzolta körbe a bűn világát, ahogy a helyszínelők a neonfényben csillogó macskakövön elterülő hullákat.

Újabb kötet jelent meg az Európa Chandler-sorozatában, az életmű egyik legvaskosabb könyve, a Hosszú búcsú című monokróm, vér – és alkoholszagú krimi. Az író rajongói Elkéstél, Terry! címmel olvashatták korábban, más fordításban. 

Még hogy alvilágnak nincs romantikája! Természetesen van, csak a romantikus hősök idő előtt meghalnak, illetve a magánkopónknak rendszerint nincs ideje romantikázni. Általában forró nyomon van, és ezt hideg dumával leplezi.

Az 1888-ban született író csak későn, 45 évesen kezdett krimiket publikálni, addig többek között egy tejüzemben, majd bankban volt könyvelő. Nem csoda tehát, hogy alkoholista lett, és a zord, mindig gyűrött, de a kellő pillanatban elérzékenyülő magánzsaruk világáról vizionált. 

Philip Marlowe magánhekus nem téveszti össze Bugs Bunnyt Csőrikével, a Magnumot a Parabellummal, még sincs vasból a szíve. A Hosszú búcsúban nem elsősorban a ki a gyilkos–probléma a legérdekesebb, hanem az emberi viszonyok hálója, a korfestés, és az atmoszférateremtés. És persze Philip Marlowe, a Los Angeles-i magándetektív és Terry Lennox tiszteleten alapuló kapcsolata. 

Marlowe nem egyszer viszi haza tajtrészeg barátját, próbál lelket önteni belé, elvállalja az ügyét, de pénzt nem fogad el tőle. A zord Los Angeles art decós dekadenciájában, egy olyan világban, ahol mindent áthat a korrupció, ez az emberinek nevezhető viszony az egyetlen normális kapcsolat a történetben. 
A Hosszú búcsúban az urbanisztikai matatások és a márkakatalógusok laza felmondása helyett egyfajta keserűség, rezignáció jellemzi a könyvet. Bár a szexi hulláknak Chanel 5 parfüm illatuk van, és Mercuryval jár az, aki számít, a regény mégsem a cool noir arculati kézikönyve.

Az 1953-ban megjelent történet nem afféle sztenderd kalandtúra, melynek titkát egy kandalló mellett, kockás plédbe csavart halálelegáns zsaru fejt meg... Terry Lennox halva találja arisztokrata, de annál kikapósabb nejét. Marlowe-t kéri arra, hogy vigye el Mexikóba, ahol gépre szállva elmenekülhet bosszúszomjas apósa elől, aki őt vádolja majd a gyilkossággal. Terry aztán azt mondja, hogy ő tette el láb alól az asszonyt. Marlowe nem hisz neki. 

Terry kiröppen az Államokból, Marlowe-t vekzálni kezdik a zsaruk. Végül elengedik, mert Terry Lennoxot halva találták külföldön, aki búcsúlevélben bevallja a gyilkosságot, így az ügy lekerül a napirendről. Marlowe úgy sejti, hogy a dolog mögött az apósa áll. 
A regény nem nélkülözi a nagy bemondásokat, ott van például a "Gazdag vagyok. Ki az ördög akar boldog lenni?" -örökbecsű. 

De Chandler az elsők között mond ítéletet a karácsonyi bevásárlásokról, és úgy veszi le a Las Vegas-i life style-t, mintha csak ironizálna egy menő magazin társalgási rovatán.A könyvben felsejlik a bűn városa, melynek sziluettjét féknyomokkal, a helyszínelés krétavonalaival lehet megrajzolni, de jelen esetben ezt a rajzolatot az emberi viszonyok is árnyalják.