Vass János és Tomó Zsolt pintér és kupakészítő népi iparművészek munkáit felvonultató tárlat látható szombattól a Királyi Borház és Pincemúzeumban Budapesten.
A január 31-ig látogatható kiállításon Magyarország két utolsó pintér- és
Vass János 1951-ben született. A szülei által alapított, fával foglalkozó bajai műhelyében dolgozik; a pintérmesterséget felelevenítő munkáját 1995 óta végzi.
Tomó Zsolt 1976-ban született, a fa megmunkálásával 1998 óta foglakozik. A kupakészítés mellett a gasztronómiához tartozó fa használati eszközöket is készít. 2001-ben elnyerte a kupakészítő népi iparművész, 2004 augusztusában pedig a pintér népi iparművész címet.
A pintéreket egyes vidékeken a bodnár vagy kádár nevekkel is szokták emlegetni, a Magyar Néprajzi Lexikon azonos szakmaként említi őket. E szakmák mégis sok tekintetben különböznek egymástól, tevékenységük vidékenként változhat. A kádárok és a bodnárok elsősorban keményfából, hajlított dongával, ipari és a borászati felhasználásra készítették edényeiket. A pintér ezzel szemben puhafából, egyenes dongájú edényeket hozott létre a paraszti háztartás számára. A többi között a vizes padon elhelyezett kiöntőkanna, ivókupa, meszelyes és fedeles kupa volt ilyen eszköz a fadézsa, tejes sajtár, fejő kanna és gabonamérő mellett.
A pintérmesterség Magyarországon kihalóban volt, a szakma munkáit múzeumok, padlások, kiskamrák őrizték az utókor számára. Olyan élő műhely, ahol ezeket a tárgyakat újra és újra elkészítették volna, nem létezett: Vass János és Tomó Zsolt hagyomány felelevenítő munkájának eredményeképpen azonban most ismét mindennapjaink részévé válhatnak.
