Életének 83. évében, négyhónapos betegség után szerdán a reggeli órákban elhunyt Kokas Ignác Kossuth-díjas festőművész.

Mint az MTI a családtól megtudta, a művész a betegsége ellenére a haláláig dolgozott.

Temetéséről később intézkednek.

Kokas Igác Fejér-megyében nőtt fel. Édesapja asztalosmester volt, és eredetileg a művész is asztalosnak tanult, de mindig is érdekelte a festészet, a művészet. 1947-ben a budapesti Dési Huber Népi Kollégiumban kezdett el tanulni, ahol megismerte Nagy Lászlót. Jelentkezett a Képzőművészeti Főiskolára, elsőre fel is vették, itt Kmetty János és Bernáth Aurél voltak mesterei. Diplomamunkája 1952-ben Az asztalos című kép volt, melyet édesapjáról mintázott – e képet később megvásárolta a Nemzeti Galéria.

Kokas Ignác élete utolsó napjáig elismert és sikeres festőtént tevékenykedett, szerette a természetet, sokat festett a szabadban, akvarelleket is készített. Murális feladatokat kapott megbízásból, így készültek el az oroszlányi és a székesfehérvári sgraffitók - végül a győri murális megbízatást mégis visszautasította, maradt ún. „rongyos" festő.



A test-lélek-környezet harmóniájának megformálását tűzte ki elsődleges céljául, így nem véletlen, hogy Csontváry Kosztka Tivadar festészete volt rá legnagyobb hatással.

Az 1960-as évek közepén kezdte festeni ún. zöld képeit. 1969-től évente néhány hónapot Ginza-pusztán töltött, ezt nevezzük a festő „Ginza korszakának”. Itt festette teljesen egyéni stílusú képeit az alakos és a non-figuratív ábrázolás határán.
1973-1983-ban a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanított, több kiváló tanítványa volt,így például El Kazovszkij.

Kokas Ignácot az Oktatási és Kulturális Minisztérium saját halottjának tekinti.

Forrás: MTI