Örök nyugalomra helyezték Lossonczy Tamás Kossuth-díjas festőművészt, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia alapító tagját csütörtökön a budapesti Farkasréti temetőben.
"Utolsónak távozott - miután hosszú ideig az utolsó megmaradt tanú volt - az Európai Iskola alapítóinak nemzedékéből, a 20. század középső harmadának meghatározó alkotói közül" - méltatta a pályáját Vaszary János tanítványaként kezdő festőművészt Marosi Ernő.
Mint emlékeztetett, Lossonczy Tamás már gondolkodó fiatalként élte meg az első világháborút, tevékenyen részt vett a következő évtizedek küzdelmeiben, s átélte a második világháború borzalmait.
"Lossonczy Tamás a 20. századi modernség tipikus képviselője volt abban a tekintetben is, hogy hitt, mégpedig az utolsó percéig töretlenül nemcsak az emberi társadalom jobbításának lehetőségében, hanem vallotta is az értelmiség ilyen irányú kötelezettségét" - emlékezett barátjára a művészettörténész.
Szegedy-Maszák Mihály méltatása szerint Lossonczy Tamás olyan életművet hozott létre, "melynek teljessége valóban párját ritkítja". A művész augusztusban, a Magyar Nemzeti Galériában megrendezett életmű-kiállításán is megfigyelhető volt a szoros összefüggés kései alkotásai ás korábbi képei között, bizonyítva a hosszú pályafutásra jellemző folytonosságot - tette hozzá.
A Lossonczy Tamást gyermekkora óta ismerő irodalomtörténész emlékeztetett a festőművész emberi nagyságára is. Mint elmondta, egykori barátja haláláig töretlenül meg tudta őrizni szellemi frissességét, utolsó telefonbeszélgetésük során is Pierre Soulages párizsi kiállítását vitatták meg.
"Elhunytával valóban véget ért egy korszak, s nem csak azért, mert nemzedékéből már senki sincs az élők sorában. Rendíthetetlenül hitt abban, hogy egyedül a szellemi tevékenység számít, és nem érdekelte, hogy ez a felfogás napjainkban korszerűtlennek számít" - idézte fel Lossonczy Tamás alakját Szegedy-Maszák Mihály.
