Sírhatnak azok, akik a legutóbb felreppent hírnek hittek, miszerint az újraegyesült Take Thathez csatlakozik Robbie Williams is. Ez mindössze egyetlen koncert erejéig volt igaz, de nem is baj, hiszen Williams most, 3 év után fontosabb dolgokkal van elfoglalva: maradandót alkot.
– pontosan 15 – brit díjat vitt haza, Knebworthben rendezett három estés koncertjére pedig 375 ezer ember látogatott el, és ő tartja az egy nap alatt eladott legtöbb koncertjegy Guinness-rekordját is: 2006-os Close Encounters turnéjára összesen 1,6 millió jegy kelt el már az első napon.
Robbie Williams azok után vált ki a fiúzenekarból, hogy összetűzései voltak Barlow-val. A csapat 2005-ben újra összeállt, akkor még Robbie Williams nélkül. A nagy hír pedig, miszerint idén újra egyesült a teljes zenekar egy koncert erejéig (a BBC csatorna Children in Need jótékonysági rendezvényének főszervezője Gary Barlow, a Take That frontembere volt) igaz, de azt mindenki tudja, Robbie nélkül ez a projekt nem lett volna kasszasiker, és nélküle tulajdonképpen totálisan mindegy is a Take That további sorsa – ám lám, a sztár megteszi, amit a fiúk kérnek. És azoknak a rajongóknak is jót tesz, akik tizenöt éve a Pray-re sírják álomba magukat, és titkon a Do What You Like videoklipjét nézik rongyosra - amire nem biztos, hogy Williams úr egyébként büszke lehet: itt megnézhető a cenzúrázott változat, érdemes megtekinteni -. Nosztalgiázni persze annak is jóleső dolog, aki már a kilencvenes évek elején hitetlen volt fiúbanda-ügyben - de nincs olyan a Földön, aki ne ismerné a Could it be Magic-et, a Babe-et vagy a Back for Good-ot. El kell ismerni, jó kis brand volt a Take That, és ha nem is beszélhetünk korszakalkotó produkciókról, de a kellő népszerűséget meghozta Robbie Williamsnek.
A szólóénekes hazájában a Reality Killed The Video Star című új albuma hamar a slágerlisták élére ugrott. A popkultúra fenegyereke olyan nagysikerű dalok után, mint a No Regrets, az Angels vagy a Feel, idén februárban erősítette meg, hogy Guy Chambers-szel (aki egészen 1997-től Robbie producere), valamint Mark Ronson és Trevor Horn producerekkel dolgozik együtt. Williams comebackje az X Factor nevű showban volt látható, amelyben előadta a Bodiest, először élőben.
A Reality Killed The Video Star-on nincs ütős, slágergyanús dal - és ez nagyon rendben van. Túlsúlyban vannak ugyanis a szomorkásabb balladák (lásd például a Michael Jacksonnak emléket állító Morning Sun), de esetenként vidámabb, gitáros melódiák is felcsendülnek (Won't Do That) melyek mellett jól megfér a bohókás electro-diszkós hangzás is, például a Do Your Mind vagy a Starstuck esetében (mely utóbbit nyugodtan kijelenthetjük a lemez legjobb dalának. Nem, korántsem a kislemezes Bodies-t, mely egyébként szintén nem sikerült rosszul).
Az album hanganyaga profi, fülbemászó, és igen méltó egy nagy visszatéréshez.
Kerek egész a történet, amellyel Williams bebizonyította, jóval a nyúlon túl van már: képletesen is, és konkrétan is, hiszen a You Know Me beharangozó nyuszis arculata mögött sokkal komolyabb és keményebb munka áll, mint ahogy azt elsőre gondolnánk: a lemez kifinomultabb, precízebb és profibb, mint a jelmez, és a répa - amik nélkül viszont nem lenne teljes az összkép.
