Janisch Attila Másnap című, frissen megjelent DVD-je minden kétséget kizáróan kuriózum, amelyen a sok extra jóval izgalmasabb, mint maga a film.

Nemrég került a boltok polcaira Janisch Attila négylemezes DVD gyűjteménye, melyben természetesen a Másnap is helyet kapott. A rendező eredetileg még a főiskolán forgatott filmjéből készült remake egyébként is nehéz, súlyos film, hát még DVD-n; ember legyen hát a talpán, aki otthon kikapcsolásképpen megnézi. Ez a mű nem kapcsol ki, hanem pont ellenkezőleg: nagyon felzaklat. 
„Kiderült most számomra, hogy ez a filmem a legnehezebb az összes közül” - hangzik el Janisch Attila szájából a Másnap werkfilmjében, majd úgy folytatja: „Csak eső és felhőtlen kék ég van - egyik se jó, nekünk felhős ég kell” – mondja a forgatás nehézségeiről a rendező a dupla lemezes film második korongján. 

A 2004-es Filmszemle Fődíjas alkotásban Janisch Attila egy brutális gyilkosság háttereként A tájat választotta, valamint azt a jellegzetesen nagyon komor és sötét formanyelvet, ami a rendezőre oly nagyon jellemző. Ahogyan Janisch a werkfilmben is fogalmaz: a szereplők múlt nélküli emberek, már-már arctalanok is, a táj feszültsége adja meg az alaphangulatot.
A főszereplő, Gáspár Tibor járja biciklivel a környéket, megismeri a helybéliek gonoszságát és gyűlöletét, melyet egy falubeli lány ellen táplálnak, és akit kiközösítenek. Skizoid főhősünk egyre inkább vadállattá válik, ám nem egészen pontosan tudhatjuk, miért, hiszen akárcsak az amerikai Memento esetében, a filmidő visszafelé pörög. Furcsa és bizarr, nyomasztó lassúság jellemző a filmre, így a mellékelt második lemez üdítő élményt nyújt.
 
A rengeteg menüpont első része a „Portré helyett”, mely röviden, tömören, de nagyon tartalmasan - Janisch-idézetekkel és filmbejátszásokkal tarkítva - vázolja a rendező, ha nem is egész életét, de főbb mondanivalóját. 

A menüpont második állomása már maga a werkfilm, amiben mind a producer, mind Janisch Attila és Forgách András, a forgatókönyvíró is mesél. Gáspár Tibor elmondja, hogy a Másnap lényegében az első filmje, mert olyan filmben még soha nem szerepelt, aminek ő lett volna a főhőse. Megszólal az operatőr, Medvigy Gábor is,  Forgách András pedig úgy fogalmaz: a táj történik az emberrel. E rövid interjúkkal hamar megismerjük a stábot, valamint közel kerülünk a forgatás hangulatához is.
Ujlaki Dénes is visszaemlékszik az első találkozásra: a hosszú hajú fiatal főiskolás azzal kereste meg, hogy filmet forgat, melynek másik szereplője Törőcsik Mari lesz – mint mondja, furcsa megszállottságot látott benne. „Aztán be is bizonyította, maximalista, csapkod, hisztériás, egyszóval komplett őrült, hiszen olyan szeretet van benne a film iránt, hogy ez csodálatra méltó”, fogalmaz a színész. Tarr Bélához, majd Hitchcock világához hasonlítja Janisch vízióit, és azt mondja, a rendezőt bizonyára vonzza az ingerszegény környezet, hiszen olyan helyszíneket talál meg, ahol valószínűleg évtizedek óta ember nem járt. És ez tényleg így van, a Másnap tája kopár, üres, lélektelen; még csavar egyet a feszültségen az extrák között található helyszín-menüpont, ahol még egyszer, nagyon hosszan mutatják be a bizarr tájat, az elhagyatott falut, mindezt Arvo Pärt és Schahram Poursoundmand kísérteties, zaklatott zenei aláfestésével. 

Az alkotók és a táj bemutatása után egy egész forgatási napról készült werkfilmet is láthatunk a második lemezen, mely egységekre lebontva (úgy, mint jelenet, hangfelvétel - ebben láthatjuk az úton elhaladó autó hangjának felvételeit is -) mutatják meg a munkálatokat. Janisch Attila kedvenc útjának titulálja a filmben látható földutat – bizony, ez az az út, amelyen Törőcsik Mari is elhaladt a Hosszú alkonyban. Sok-sok kulisszatitkot rejtenek az almenü-pontok, látjuk a forgatásra kihelyezett sátrat, mely rendezői lakosztályként szolgált, halljuk az apró csipkelődéseket, viccelődéseket a stábtagok között, és azt is láthatjuk, milyen az, ha a rendező ideges. A menüben képgaléria, valamint előzetesek (Árnyék a havon, Hosszú alkony, Másnap) is megtekinthetők.
Fanatikusoknak, gyűjtőknek ínyenc falat a Másnap-DVD, nem beszélve a négylemezes, díszdobozos DVD-kiadványról.