Párizs a második világháború után már nem a világ kulturális fővárosa, a képzőművészet ideggóca New York lett, és hiába készítettek a franciák olyan filmeket, melyben luxusnőkkel felszerelt Citroenek kergették a Fantomas-féle gumipofákat a szerpentin utakon, a filmes székesfőváros Los Angeles lett.

A költészet sem az volt már, ami a háború előtt. És hogy ez a kollaboráció okozta lelkiismeretfurdalás vagy az abszint tilalma miatt lehetett, már nem lehet tudni, de az biztos: a franciák az ezredvégen az elektronikus zenével készültek visszavágni. A Daft Punk, A Justice vagy éppen az AIR a legjobb példák arra, hogy a franciáknak a Pif képregényeken túl is van mondanivalójuk a világ számára.

Az AIR meditatív progrockba oltott chilloutjában, úgy olvad fel az akusztikus hangzás, ahogy a kávécsepp a kockacukorban – ha odafigyelünk, szinte halljuk a cukor olvadásának tompa neszezését. Jean-Benoit Dunckel és Nicolas Godin új albuma méltó a két nagy elődhöz, a bűbájos demójellege ellenére is zseniális Moon Safarihoz és a már sokkal professzionálisabb hangzású és számos stílusréteggel rendelkező Talkie Walkie-hoz. 

A Love 2 dinamizmusa, filmzenés és prog-rockos stílusmanírjai egyszerre hozzák a sármos, franciás dekadenciát, a gyerekeknek készült sci-fi rajzfilmek naiv báját, és a hetvenes évek lifestyle reklámfilmjeinek lényegre törő jellegét. Ha Yonderboi készítette volna el ezt a lemezt, azt mondták volna sokan, hogy minden idők legjobb magyar lemeze, de a munka az AIR életművén belül is inkább csak a dobogó harmadik helyére jó. 

De attól még az album klasszikus. Az album 6. trackjére, a Tropical Disease című felvételre minden bizonnyal hatott a nemzetközi prog-rock színtéren kvázi-világhírű magyar Solaris is. A fuvola témáját akár Erdész Róbert is feljátszhatta volna 1982-ben. Aztán a szám második tétele átmegy egy vibrafonos, szaxofonos szerelmes évődésbe – tökéletes filmzene, egy romantikus művész mozihoz. 

A Love 2 a maga által kijelölt keretekhez képest változatos összképet mutat, korai Pink Floydtól (az A Saucerful Of Secrets idejéből) a francia hetvenes évek végi sanzonos sláger-popjáig nagy ívet fut be, és ne féljünk a kifejezéstől: kreatív tánczenei vállalkozás, sok-sok változatos, a hagyományos slágerpop szerkezetét fellazító, azt újragondoló hangszerelési megoldással. 

Egy-egy gitártéma (pl. az African Velvetben) még John Frusciante demózós világát is megjeleníti, ugyanakkor a So Light Is Her Footfall verzéi a korai Morcheebát idézik meg, szóval, mindenki megkapja a magáét, az is aki elalszik közben, mert biztos, hogy az AIR témáit álmodja tovább, és vagy Afrikában ébred fel, vagy a Saint Germain des Prés-n éberd fel.