A napokban jelent meg a Ghymes 25 év – Aréna című, a BS Arénában rögzített koncert DVD-je. A felvidéki zenekar totemállata, a szarvas tehát nemcsak a napot tartja agancsai között, hanem ezt a remek hangulatú lemezt is.
Szarka Tamás: Ha én elhiszek egy muzsikát, azt én felvállalom. A hetvenes évek végén Csehszlovákiában is volt egy nagy popzenei vihar. Volt, aki omegás és LGT-s lett, mások a Piramisért rajongtak… Abban az időben a magyar popzene Közép-Európában kiemelkedően magas színvonalon teljesített, de mivel Magyarországon ez természetesnek tűnt, sokan nem is tudják, hogy az anyaország milyen kivételes helyzetben volt.
Szarka Gyula: Számos popzenei hatás hagyott nyomott bennünk, de amikor aztán a nyolcvanas évek elején elkapott minket a népzene, az olyan erős volt, hogy eltompította a rock and rollt. Rengeteg zenekar alakult és számos művelődési tábor jött létre, melyeknek a fő szervező eleme a népi kultúra volt.
Magyarországon megfigyelték a rendszerváltás előtt a népzenészeket, az aktájuk szerint ők voltak a „subások”. Mi volt a helyzet Csehszlovákiában?
Szarka Tamás: Voltak besúgóink, tudtuk is hogy kik azok. Egyszer egy magyarországi történész jött előadást tartani, akkor a besúgónk nagyon be akart jönni... Nyomta az ajtót, mi meg belülről támasztottuk. Azután megkerestek minket a szlovák belügyesek, hogy működjünk együtt velük, de mi nemet mondtunk. Lehet, hogy azért se forszírozták később a dolgot, mert nem tekintettek minket eredendő ősellenségnek. Jó kapcsolatot ápoltunk a szlovák népzenészekkel. Egymást hívtuk játszani, és a népzene szeretete összekötött minket.
Szarka Tamás: Markánsan elkülönül. A szlovák népzenére jellemző a többszólamúság, de más az akkordvilága és a dallamfűzése is.
Kárpát-medence különböző területei másképp reagálnak a zenétekre? Vannak-e habitusbeli különbségek a Kárpát- medence magyar népei között?
Szarka Gyula: Talán Budapesten a leginkább nyitottak az új megközelítésekre, talán mert sokkal több zenekar jön ide koncertezni. De Erdélyben is örömmel fogadnak minket. Marosvásárhelyen, a Félsziget fesztiválon végig énekelte velünk a közönség a dalainkat, pedig nem terjesztik olyan jól Erdélyben a lemezeinket, mint Magyarországon. De mindenhol velünk éneklik a dalokat, így aztán nehéz a különbségtétel.
Szarka Tamás: Persze, szinte csak azt néztük. A teljes magyarlakta régióban jól lehetett fogni az MTV adásait. Azért néha nézünk a szlovák tévét is, mert azért vannak olyan közérdekű témák, (például sebességkorlátozás, stb.) amelyekkel nem árt tisztában lennünk.
A számos sorlemez mellett négy szólólemezetek és sok-sok egyéb kiadványotok van… Gyakorlatilag folyamatosan írtok, zenét szereztek?
Szarka Tamás: Gyorsan írok, ez kétségtelen, ugyanakkor nincs egész nap hangszer a kezemben, hetek is eltelhetnek úgy, hogy nem játszom. A dalokat is egyébként csak az utóbbi 8-10 évben írtam ilyen sokat, korábban elvétve született egy-egy szám. Őrületbe nem kerget a zene, de persze azt se bánnám.
Szarka Tamás: Nem volt nehezebb, de új volt, az kétségtelen. A zenei humort nem könnyű megteremteni. Más esetben egy sötét moll elviszi a balhét, de amikor vidám hangulatot kell hozni, az már nem olyan egyszerű… Egyébként problémásnak tartom, hogy magyar kisvárosról szóló filmekben nem egyszer hallunk balkáni népzenét. Ha egy film az Alföldön játszódik, akkor nem biztos, hogy egy balkáni rezes zene a legjobb választás…
Számos színháznak írtatok zenét, viszont a koncertjeitekre nem jellemző a színházszerű, dramatikus jelleg. Miért?
Szarka Tamás: Elsősorban koncertezünk, arra törekszünk, hogy jó hangulatú, ropogós bulikat csináljunk. Nem kell sztori egy koncerthez, de persze az sem feltétlen baj, ha van…A tavalyi karácsonyi koncertünk viszont afféle programzene volt, ott egy tematikára fűztük fel a műsort.
Szarka Gyula: Március 15-ére készül egy műsorunk, mely a szabadságharc ünnepkörére épül.
Szarka Gyula: Urbanizálódtak a lakodalmak, alig maradt meg valami a népi karakteréből. A hatvanas években még volt, de mára már gyakorlatilag kikopott a néphagyomány a lakodalmakból is. Néha egy-egy népdal elhangzik, de azokat is villanyorgonán játsszák el. Érdekes, hogy a táncház mozgalom kezdetén elutasítottuk a cigány zenét, pedig a magyar folk és a cigányzene közel van egymáshoz, mára lassan a cigányzene hordozza csak a népzenét.
A Táncház mozgalom indította el a Ghymest. Hogy látod koncertjeiteken hogy táncol a közönség, vagy csak befogadja a zenét?
Szarka Tamás: Csárdásokat nem táncolták rá, az biztos, de hát mi nem autentikus népzenét játszunk. A közönség úgy viselkedik a bulijainkon, mintha rockkoncerten lenne.
A régi felvidéki táncházas kollégák mit szóltak ahhoz, hogy hogy elfordultatok az autentikus népzenétől?
Szarka Tamás: Konfliktust már nagyon régóta nem érzek, 15-20 éve lehetett, de mára már mindenki megbarátkozott azzal, hogy tágabb térben értelmezzük a zenét. Aki azt mondja, hogy áruló az, aki nem tiszta népzenét játszik, az nem normális, hiszen akkor Kodály és Bartók is áruló lenne…
Létezik-e jól körülírható felvidéki habitus?
Szarka Tamás: A Felvidék magyar lakta sávja nem válik el az anyaországtól, így aztán nehéz látványos különbségeket említeni, szemben Erdéllyel, melyet a romantikus messzeség választ el a magyar határtól. Ha van különbség, akkor az a nagyváros és a vidék habitusa között van, de ez így van az anyaországon belül is. Ja, és megkaptuk Szlovákiában fentről, hogy ne mondjuk azt, hogy megszűntek az EU-s csatlakozás után a határok, hanem azt kell mondjuk, hogy szünetelnek…
Távol tartjátok magatokat a politikától. Mi a helyzet most a nyelvtörvény kapcsán. El kell-e szlovákul is mondani a felkofokat?
Szarka Gyula: Én azt tartom normálisnak, hogy ha szlovákok is vannak a koncerten, szlovákul is üdvözöljük a közönséget, ha már megtiszteltek minket. Ez intelligencia, és nem nyelvtörvény kérdése. Ha szlovák környezetben vagyunk, akkor szlovákul is megszólalunk, ez a normális. Viszont nem jó, ha ezt törvény szabályozza, nem pedig a normál emberi érintkezés viszonyai. Az is jól esik a magyaroknak, ha egy angol popsztár magyarul jó estét kíván… Ez egy gesztus, és ez nem esik a nehezünkre. Egy kéthónapos turnét végigkonferáltam portugál nyelven, pedig nem beszélem a nyelvet.
Szarka Tamás: Ha színmagyar közönség előtt játszunk, csak magyarul beszélünk, és megbüntet a nyelvrendőrség, nos, hát állunk elébe.
